2011.01.16. 21:15
Gerézdi peca...
Mint ahogy nyaralni, utazni, szórakozni sem egyedül szeretek, így van ez a horgászatot 
illetőleg is. E csodás sportot, amikor csak tehetem, édesapámmal együtt, csapatmunkában űzöm. Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy kettőnk közül ki volt nagyobb izgalomban 2009. június 12-én, pénteken reggel 7óra 30 perckor, mikor megérkeztünk a Somogy megyei Gerézdi-tavakhoz. A tó festői környezetben fekszik, tíz igényesen kialakított horgászhely várja az odalátogatókat. Az előre lefoglalt kilences álláson sikerült két botunk végszerelékét gyorsan a vízbe juttatni, így 8 óra 30 perckor már neki is állhattunk jól megérdemelt reggelink elfogyasztásához, és persze nagyon bíztunk benne, hogy pikkelyes barátaink is legalább annyira éhesek, mint mi :).
Korábban sok csodálatos képet láttunk, izgalmas beszámolókat olvastunk a Gerézdi-tavakról, így titkon reméltük, hogy a tó lakói közül legalább egy hajlandó lesz fényképezőgépünk elé állni egy gyors fotó erejéig. Legnagyobb örömünkre a reggelit nem volt időnk befejezni, mert 9 óra 15 perckor intenzív fütyülésre lettünk figyelmesek. A környéket nem annyira ismerve, azt hittük a somogyi gőzös halad el a tó mellett, de örömmel nyugtáztuk, hogy szó sincs semmiféle vonatról, itt bizony a kapásjelzőnk muzsikált bőszen. Öröm volt nézni, ahogy szalad le a damil a dobról, míg a füttyparádé egy pillanatra sem hagyott alá intenzitásából. De a nézelődés helyett, inkább a tettek mezejére léptünk, aminek eredménye, 10 perces kíméletes fárasztás után ez a gyönyörű ponty lett.
A kifogott tövest, vízzel lelocsolt matracra fektettük, a szakáll nélküli horog ütötte kis sebet fertőtlenítettük, egy fényképet készítettünk róla, és már engedtük is vissza éltető elemébe.
A fogás előtt is nagyon jó volt a hangulat, mert örültünk, hogy víz mellett vagyunk kedves horgász-szomszédok társaságában, és kultúrált környezetben van lehetőségünk kedvenc hobbinkat, a horgászatot gyakorolni. A fotózást követően jókedvünk csak fokozódott, nagyon boldogok voltunk, hisz titkos kívánságunk, a „legalább egyet fogjunk”, várakozásainkat messze felülmúlva, hihetetlen gyorsan bekövetkezett. És akkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet…
Nem kellett sokat várni a következő jelentkezőkre sem, körülbelül 40 perc különbséggel először apukám, azután megint én fogtam egy csodálatos tőpontyot.
Mind a kettő potyka szinte ugyan olyan intenzitással tudatta velünk, hogy ők bizony a damil másik végén vannak, és köszönik szépen, a Haldorádó NAGY PONTY 12mm-es pellet nagyon is ízlik nekik. Természetesen ez a 6kg-os hibátlan töves is, a gyors és kíméletes fotózást követően, elnyerte szabadságát és visszaúszhatott otthonába.
Az időjárásra nem volt panasz, a nap néha sütött, néha nem, a szél egyenletesen fújt szemből, szerencsénkre felénk irányítva a halakat. Azt álmunkban sem reméltük, hogy bajszos vízi barátainknak olyan jó lesz az étvágyuk, hogy a velük való foglalatoskodás miatt sátrunk felállítását és berendezését többször meg kell szakítani, és éjszakai hálóhelyünk elkészítése így csak késő délutánra fejeződik be.
Szinte észre sem vettük, eltelt a nap és ránk esteledett. Fantasztikus érzés volt ülni a tóparton, visszaemlékezni az elmúlt 12 órában gyűjtött élményekre, és közben hallgatni a madarak csiripelését, a békák koncertjét, a közeli faluban lakó kutyák ugatását. Ilyenkor mindig megerősödik bennem, hogy a természetben lenni, horgászni, ez az, ami nélkül nem tudom elképzelni az életem.
A pénteki napon az utolsó, nyolcadik nyurgát apukám este tíz óra körül fogta, majd tizenegy órakor bevackolódtunk sátrunkba, és mivel a kapásjelzőink szótlanul álltak, álomba merültünk.
Negyed öt volt, mikor a sátor zipzárját felhúztam és kikukucskáltam. Csönd és nyugalom volt odakint, egy-két madár csiripelése törte csak meg a tó csendjét. Újracsaliztunk, és már mehettek is vissza végszerelékeink, bízva benne, hogy a gyönyörű nyurgák kapókedve ezen a napon sem csökken. Az első napsugarak felbukkanásakor már szákolhattam is apukám újabb hibátlan tőpontyát, majd hat órakor a másodikat. A tónál töltött harmincnégy óra alatt a legszebb nyurgapontyomat (70cm és 7,5kg, ami új egyéni csúcsomat jelenti) a szombat reggeli napsugarak fényében fogtam. Olyan pontosan sípolt hét órakor a kapásjelzőm, mint tizenöt évvel ezelőtt általános iskolámban a tanítási órák kezdetét jelentő csengő. Ennek a bajszosnak már a kapása is ígéretesnek bizonyult, ugyanis harcifékes orsóm dobja úgy pörgött, mint búcsúban a körhinta. A bot megemelését követően éreztem, hogy szép hallal van dolgom, mely a végsőkig úgy küzdött, mint egy kiváló harcos. Ez a nyurga, nagyon nemes ellenfél volt, 15 percen keresztül kíméletesen fárasztottam, mikor is apukám segített megszákolni.
Ma már néhányan legyintenek, ha 7,5kg-os halról hallanak, mert vannak, akik számára csak a 20+ példányok az értékesek, számomra viszont e csodálatos ponty leírhatatlan boldogságot jelentett és jelent a mai napig, elfelejteni sosem fogom.
Visszaengedni egy ilyen nemes halat, legalább annyira fantasztikus érzés, mint mikor megfogja az ember.
A Gerézdi-tavak gazdag halfaunáját bizonyítja az is, hogy a szebbnél szebb pontyok között elvétve egy 1kg-os dévérkeszeget illetve egy hibátlan compót is sikerült megfognunk, mivel a Haldorádó nagy ponty pelletnek ők sem tudtak ellenállni.
Délelőtt 11 óra lehetett, mikor először apukám, majd rá 5 percre én kezdtem el fárasztani egy-egy újabb pocakos pikkelyest.
Szombaton délben már éreztem, hogy bizony jól jött az az öt óra alvás az éjjel, mert nemhogy csökkent a tó lakóinak intenzitása, hanem érezhetően nőtt (pedig azt hittük a pénteki eseményeket már nem lehet fokozni).
Épphogy csak lefényképeztük, lefertőtlenítettük és visszaengedtük a legutóbb kifogott pontyokat, az újra csalizást követően megint elhúzta egyik botunkat egy töves.
Már délután három óra volt, mikor apukámnak sikerült másfél napos horgászatunk legnagyobb súlyú halát megfognia, ez egy csodálatos 8 kg-os pocakos ponty volt. Korábbi társaival ellentétben ez a harcos egész finoman kapott, kettő picit csippantott és otthagyta a csalit (ha nem figyeltünk volna, akár azt is hihettük volna, hogy csak a helyi madár az, mert él a tó körül egy madár, aminek hangja kísértetiesen hasonlít kapásjelzőnk hangjához). Pedig apukám már indult is volna a bot felé, de látva, hogy abbamaradt a kapás visszamentünk pakolni cuccainkat, előkészülve a hat órakori induláshoz. A ravasz potyka megvárta, amíg vagy 10 métert eltávolodunk a botoktól, és akkor hirtelen olyan erővel húzta a damilt, mint egy torpedó. Én csak hangosan nevettem, ahogy apukám mindent ledobva, el kezdett rohanni a bot felé. 12 perces kíméletes fárasztást követően sikerült szákba terelni ezt a csodálatos halat.
Apukám Torpedója (mert így neveztük el a 8 kg-os tövest) után még két kapásunk volt, az egyik délután öt órakor, melynek végeredményét nagyon kedves barátunk, Barta Balázs (A Barta Team oszlopos tagja)
Az utolsó kapásunk pedig, hat órai indulásunk előtt tíz perccel volt. Már csak szerelékeink voltak bedobva, minden mást összepakoltunk és készen álltunk, hogy búcsút intsünk e csodálatos tónak, mikor is az egyik kapásjelző erőteljes sípolásba kezdett. Apukám volt a fürgébb, aki egy pillanat alatt a bot mellett termett és megemelte azt. Bevágás előtt úgy gondoltuk, hogy ez is olyan 5-8 kg közötti lesz, a korábbi példányokból kiindulva, de legnagyobb megdöbbenésünkre a megakasztott hal, szinte irányíthatatlan volt és alig 30 másodperc alatt be is úszott a nyírfa alatti akadósba. Percek teltek el, de a hal nem mozdult. A legetikusabbnak azt találtuk, hogy rálazítunk, hátha ki tudja a hal szabadítani magát az akadóból annyi damilt lehúzva, amennyi számára szükséges. Várakozásunk beigazolódott, nemes ellenfelünknek sikerült a horogtól megszabadulnia és boldogan úszott vissza, a tó közepébe. Egyik szemünk sírt, mert nem volt lehetőségünk meglátni, hogy mekkora hallal hozott össze minket a sors, másik viszont nevetett, mert a hal horog nélkül szabadon tudott távozni. Mondtam is apukámnak, talán jobb is így, mert ezek után megvan az újabb küldetés, vissza kell térnünk Gerézdre és ki kell fognunk ezt a ravasz halat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LindaE 2011.01.16. 22:47:54
Puszillak es koszi:)
Olmi 2011.01.23. 22:45:08
