Kedves Olvasó!

Tudom, már két hónapja nem írtam semmit. Mentségemre szolgálhatna, hogy azért nem, mert széthorgásztam magam és nem volt időm papírra vetni az élménysorozatot, de sajnos nem így történt. Idén, még nem sok alkalommal tudtam eljutnom a vízpartig, de abból a pár horgászélményből, amin túlvagyok, most blog-ra vetek egyet :) Jöjjön, egy pergetéshez kapcsolódó impresszió, íme:

2011. februárt írt a naptár. A cudar hideg időjárás a vízpart helyett, a számítógép elé terelt. Emailjeimet olvasgattam, mikor hirtelen felfigyeltem, új üzenetem érkezett egyik kedves Barátnőmtől, Ilditől (akit én Pergetőkirálynőnek hívok-továbbiakban PK). PK egy páros horgászversenyre invitált a jobbján, mire én le is csaptam azon nyomban. A csónakos pergető-esemény, március 24-én került megrendezésre a Bugaszegi tavon. Mond ez az időpont valakinek valamit, így utólag?????

Mert nekem akkor mondott.... Majdnem letettem a hajam (ahogy Gabi barátnőm mondaná :), mikor kiderült, hogy erre a csodálatos napra virradólag kell átállítani az órákat, így az 5:30-as reggeli találka, a régi idő szerinti 4:30-nak felelt meg (először arra gondoltam, hogy nem vagyok százas, hogy ebbe belevágtam, mert ilyen korai keléssel, az éjjeli baglyon kívül, nem hiszem, hogy valaki még bepróbálkozik, no de akinek a peca az élete.... No chance :)

A hajnal frissre sikerült, már annak is örültem, hogy fel tudok kelni az ágyból,hát még annak, hogy megtaláltuk egymást PK-val a reggeli gyülekező előtt. Egyből csónakunk nyomába eredtünk, megkezdtük a bepakolást és pálcáink összeállítását. Apám!!!a csónak, megért egy misét, hamar rá kellett jönnünk, hogy a kis ladik úgy imbolyog ,mint egy török hastáncosnő. A vizet gyermek korom óta szeretem, no de beleesni egy pár fokos vízbe..."nem kéne" bíztattam magamat, ezért jobbnak láttam ülve szerelni!!!  sEzért szégyen ide, szégyen oda, én bizony ülve szereltem.

Hipp-hopp készen is lettünk a szükséges előkészületekkel, így már csak arra kellett várni, hogy halljuk, a "30-as indulhat,a 31-es indulhat,a 32-es indulhat" és ez a 32-es volt a mi mágikus rajtszámunk, így PK azon nyomban rá is izzított a motorra,s suhanni kezdtünk, mint az egyetemi évek :)

Nem mondom, volt csónak a vízen jó pár, de szerencsénkre nekünk is jutott még pár ígéretes hely, melyből választani tudtunk. Lehorgonyoztunk egy csodálatos nádfal előtt és vártuk a verseny kezdetét jelző dudaszót. Egy csöppet izgultam, hogy a bennem lüktető adrenalintól, nem fogom meghallani a verseny kezdetét jelentő jelzőhangot :), de örömmel nyugtáztam, hogy annak ellenére, hogy szívem a torkomban lüktet, legalább füeim a helyén maradtak és sikeresen kihallották nekem a rajt jelét.

Eszeveszett módon lendültek sorra a kezek a magasba, ki körforgóval, ki gumival, ki wobblerral eredt a halak nyomába. Az motoszkált a fejemben, milyen jó lenne ha mi fognánk az első halat, de morfondírozás helyett inkább a horgászatra koncentráltam.

 

 

Már vagy jó 5-7 perc eltelt, még senkin nem volt a sárga mellény (láthatósági-mellényt kell felhúznia annak a horgásznak, aki halat fog, ezzel jelezvén a mérlegelés szükségességét), mikor is PK megtörte a koncentrálástól parazsló csöndet „Dórikám, na látod, ilyenkor jó halat fogni”. Alig tudta ezt a mondatát befejezni, mire mondania kellett, "hozd a kiemelőt, itt a hal". Én félig háttal állva társamnak, azt hittem szivat, mire megfordultam és ránéztem gyönyörűen hajló botjára. Azonnal realizáltam, hogy ennek a történetnek a fele sem tréfa, itt bizony tényleg hal van a horog végén. Mesébe illő történet lett volna a mienk, ha…. Hát igen, hogyha az a bizonyos „ha” nem lett volna. A „ha” pedig abból fakadt, hogy a horog végén fickándozó csodálatos uszonyost fog nélkül látta el a Teremtő, ez a hal sajnos nem ragadozónak született, így annak ellenére, hogy egy csodaszép-kövér kárászt szákoltunk, a hírnév J és a pont elmaradt.

Átvizslattuk a vizet minden létező csalival, de több halat nem sikerült fogni (ekkor már egy újabb kárásznak is nagyon örültem volna…). PK-val egymásra néztünk és elhatároztuk, hogy más részen próbálunk szerencsét.

PK szakszerűen kormányozta a ladikot, vezette hajónkat a kiszemelt vízterület felé, én meg ráértem paparazzit játszani :), melynek eredményeként születtek a most következő képek:

A halak az új helyünkön sem akarták az igazságot, még egy koppintásunk sem volt, így úgy döntöttünk, jó magyar-honfoglaló nép módjára, vándorolni kezdünk és vagy négy új területet betámadva erőltettük tovább csoda-csalijainkat. Hogy-hogynem a bugaszegi csukákat mégis hidegen hagyta (mondjuk tényleg kegyetlen hideg volt :) minden próbálkozásunk, így a verseny vége előtt visszatértünk kiinduló helyzethöz, útoljára megpróbálni, az akkor már tényleg lehetetlennek tűnő feladatot, a csukafogást.

A versenyt, végül pont nélkül zártuk, de legalább annyi élményem nekem is adódott, hogy az utolsó öt percben fehér gumimat lekövette egy szép csukesz,igaz, az okos kis jószág becsapni nem hagyta magát, de legalább díszkíséretet adott csalimnak egy útra, már ez is valami....

Szomorú voltam egy kicsit, mert ragadozó halat nem sikerült fognunk, de egyben boldog is, mert egy fantasztikus napot töltöttem el PK-val, sokat beszélgetve, nevetve áthorgásztuk az öt órát,s ki tudja, legközelebb talán a csukák is csatlakoznak majd diskurzusunkhoz? :)

A győztes csapat, a horvátok csapata lett, nekik ezentúl is szeretnék gratulálni, szép volt!

A bejegyzés trackback címe:

https://doricarp.blog.hu/api/trackback/id/tr792860594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GabóNyukó 2011.04.28. 13:16:30

Ismét egy nagyon jó cikk Dodó :)
És legközelebb biztos felébrednek a halak is, végülis itt a tavasz :))

Doricarp 2011.04.28. 13:49:59

@GabóNyukó: Drága Gabóm! Reméljük, ha meg nem, hát tényleg leteszem a hajam. Klasszikusoktól idézni, csak "pontosan szépen érdemes" :))) Pussz az egész Családnak!!!!

zora75 2011.04.28. 17:25:44

Dóóóóóriiii!

Megöllek ha nem szeded le az első képet:-)))!!
Amúgy hozod a formádat:-)De nem vagyok PK!!!!Imádlak még mindig:-))

Kósza_kabóca 2011.04.28. 17:48:25

Kedves Doricarp!

Élvezettel olvastam a fenti bejegyzést.

Reméljük, hogy mielőbb visszatérsz a tettek mezejére és nemsokára újabb kalandokat osztasz meg velünk!

Doricarp 2011.04.28. 20:33:39

@zora75: Drága!
A cikkem főszereplője Vagy, így nem szedhetem le a képet :))))
Nekem mostantól ÖRÖKRE PK maradsz :))))
Ölellek!

Doricarp 2011.04.28. 20:57:04

@Kósza_kabóca: Kedves Kabóca!
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat és külön köszönet, hogy írtál!
Doricarp :)

Olmi 2011.05.04. 21:06:26

Szia Doricarp! Ügyes vagy hogy végig kitartottál! A csukák biztos elbújtak a nagy hidegben :-) Kitartás! Jó olvasni amiket írsz, nem baj ha nincs tele nagyobbnál-nagyobb halakkal...az olyan uncsi ;-)Pussz:Olmi

Doricarp 2011.05.09. 17:23:11

@zora75: Drága PK-m! Tudom, hogy bírod a humort, azért is imádlak!!!, de nekem a barátságod mindennél többet ér, így nem akarom próbára tenni a humor-tűrőképességed, kép volt, nincs :))))
Írj ha fogsz valamit ma este! pussz és görbüljön, feszüljön a zsinórod és csobogjon a víz körülötted!!!!
süti beállítások módosítása