Kedves Olvasó!

Kedd éjjel van, azaz mindjárt szerda hajnal. Tudom, nem írtam hétfőn, most minden szabad percemet a vasárnapi verseny élménybeszámolójának írására fordítom. Már a vége felé járok, de még van néhány dolog, amit le szeretnék írni, hamarosan publikálom a cikket, de addig is gondoltam megosztok veltek egy hírt.

A pecavilag.hu interntes oldal fotópályázatot írt ki, még jó pár héttel ezelőtt és az a nagyon jó hírem van, hogy Apukám által készített kép, a Zsűri döntése alapján, a beküldött 138 pályázatból a 6. előkelő helyen végzett. Csatolom a képet és alatta a linket is, hogy akit érdekel, meg tudja nézni a Top 10 képet a honlapon.

Egyben gratulálni szeretnék a blogon keresztül az első három helyezettnek, igazán szépek a fotók!!!!

 "Himalája a Balatonon"

http://www.pecavilag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=131:fotopalyazat-eredmenyhirdetes&catid=34:pecavilaghu&Itemid=66

Kedves Olvasó!

Október 23. szombat éjjel van, csodálatos napunk volt ma. Sütött a Nap, lágy szellő lengedezett egész délután, micsoda csodás horgász idő! No, de ne igyunk előre a maci bőrére, kár lenne elkiabálni ezt a ragyogó időjárást. Azt hiszem ha valamikor, akkor 2010-ben rendesen "megtréfálta" országunkat a meterológia, gondolok itt elsősorban arra az irdatlan csapadékmennyiségre amit az év első felében ránk zúdít valaki odaföntről.

2010. május 16-án izgalommal és reménnyel érkeztem a Daiwa-Eurohorgász cégek által közösen szervezett három fordulós pergető-versenynek első fordulójára, a Robinson szigetekhez. Bár az öt órán át tartó verseny alatt, halat nem sikerült fognom, mégis, életem végégig emlékezni fogok erre a napra.  Hogy miért?

Soha nem pipáltam még olyat, mint amit azon a májusi pergető verseny délutánján láttam. Az Ipoly kitért a medréből és elöntött mindent, beleértve a csatornarendszertől a főútig vezető utat is. Az egész verseny ideje alatt ömlött az eső, így nem kellett volna annyira meglepődnöm, mikor a hazafelé vezető kocsi-útnak hirtelen vége szakadt és semmi mást nem láttam magam előtt, csak az áradó folyót, de mégis, még most visszaemlékezve is azt mondom, „Erre nem lehet felkészülni, sokkoló a látvány”!!!!!!!!!!

Kedvem támadt volna elővenni pergető felszerelésemet és dobni néhányat a kocsiból, de Apukám nem találta ilyen viccesnek a szituációt, így elhessegettem horgászvágyaimat és felkészültem arra, amiben eddig még sosem volt részem. Csónak helyett, kocsival keltünk át a folyón, tisztára úgy éreztem magam, mint aki egy Disney mesefilm főszereplője :)

Az érzés, nem mondom egyedi volt, főleg mikor végre valahára sikerült elérni az életet-jelentő főutat, de valahogy nem szeretném még egyszer átélni. Már csak egy éjszaka választ el a versenysorozat III. fordulójának kezdetétől, jelenleg az eső nem esik, remélem ez így is marad és holnap szóba se kerül az az opció, hogy a Fiat-ból dobáljam a vasat :)))))

Íme néhány kép a májusi kavalkádból, szerintem a képek magukért beszélnek:

Kedves Olvasó!

Lehet, hogy nem vagyok százas, mert sokszor, talán túl sokszor is merengek azon, de jó lenne, ha olyan foglalkozásom lenne, ami a Balatonhoz köthető. Nekem a magyar tenger, a béke és nyugalom vize, amint elrúgom kis ladikom a kikötő oszlopától, kezdetét veszi egy véget nem érő kalandsorozat.

Sokat vacilláltunk horgásztársammal, hogy idén októberben mely napokra tervezzük meg a balatoni süllőzést. Bevetettük a szolunáris naptárt, a légnyomás tanulmányozását, a Dávid naptárt, Vissy Károly meterológiai prognózisát, de sajnos ahogy közeledett az október 15. egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy végleges döntésünk (október 15-19 hétre betervezett peca), nem lesz rajta életünk "top 10 KÍVÁLÓ-döntés"ének ranglistáján.

Pénteken késő este érkeztünk a Balaton déli partján fekvő apartmanunk parkolójába. Mondjuk abban biztos voltam, hogy a szobában nem lesz csúcshőmérséklet és, hogy a bikinim otthon hagyása jó döntés volt, de az azért eléggé meglepett és odavágott, hogy az ősz már az egész lakást belakta. Bármerre néztem, ott volt a díványon, a lámpán, a falakon. Lélegzetemet visszafojtva lépkedtem befelé a lakásba, mert leheletem látványa, még jobban megijesztett. Őszi peca????

A horgászat az életem, de hát mégis nőből vagyok, így első dolgom az apartman egyetlen kis radiátorának bekapcsolása volt. A kis drágának a konektorját az áramba bedugva, szinte éreztem hogy melegebb van, így nekiállhattam bepakolni az ételeket a hűtőszekrénybe, míg apukám(a legjobb horgásztárs) lement a csónakhoz és megnézte, hogy milyen állapotban van az öreg vízi haver. 

Apuci visszaérkezésekor már szinte mindennel kész voltam és elégedetten mondtam, hogy "no most már egész jó az idő a szobában", nem értettem miért nevet rajtam, csak egy finomat legyintett és leült behangolni a 20.század színes dobozát.  Éppen az utolsó simításokat végeztem az ágyazást illetőleg, mikor a tükör mellett elhaladva hirtelen megrökönyödtem a látványtól. A télikabátom még mindig rajtam volt és ezt eddig észre sem vettem....  Legalább megértettem miért nevetett előbb rajtam, no meg hogy miért van jobb idő a lakásban...

Az éjszaka "pörgős" volt :(, nem emlékszem mikor forogtam utoljára ennyit, hát igen, valószínűleg a testem nehezen fogadta, hogy eddig panelpatkányt játszottam a 25 fokban, most meg itt fekszem a nyirkos 16 fokos falak között. No de a lényeg, hogy valahogy reggel lett és kezdődhetett a peca. A csónakos horgászatban imádom, hogy a ladik viszi helyettünk a súlyt és a csomagokat, csak mindig azt felejtem el, hogy kár összepakolni a jövő hetet is, mivel a csónakig nekünk kell elmázsálni a cuccokat. Még most is összeugrik a karomban az izom, ha arra gondolok mi mindent cipeltünk ki megint, atya ég!!! A botok, a lámpák, a meleg ruha, az esőkabát, a motor, az akkumulátor, a radar, a napi étkezésre szánt kaja... Magunkat ismerve, ha lenne elég hely a csónakban, sátrat is vinnénk, hogy éjszakára felverjük :) (jogosan gondolhatja minden Olvasó, hogy azért ez a cígölés, mert nő vagyok és biztos a hajszárítót meg a rúzst, meg ki tudja még mit tömködök a csomagok közé, csakhogy minden meglegyen, de a valós igazság az, hogy horgász vagyok, ezért a serpa-akció)

Már majd fél órája szeltük a habokat, mikor leállítottam a motort és jelt adtam társamnak, hogy engedheti a vasmacskát. A mélység kb. 3-3,5 méter volt, az aljzat nagyon iszapos, a szél észak északkeleti, szóval minden adott volt, hogy egy jót süllőzzünk, így hát nekikezdtünk. Felcsaliztunk fagyasztott snecivel és helyükre küldtük a szerelékeket.

Tudom, hogy minden horgász azt szokta mondani, hogy a radart a mederszerkezet feltérképezésére használjuk és ne a halakat nézzük vele. Ez igaz, én is egyetértek ezzel és amikor bojlizni megyek, akadókat, töréseket, medreket keresve mindig ezt a szisztémát követem. De a Balaton, az egészen más, ezen a vízen más szabályok vezetnek a sikerhez. A déli part, ahol én horgászom, szinte teljesen egysíkú, a kismaráson kívül (ami kb. 400méterre van a parttól) ember legyen a talpán aki talál egy törést. Itt igenis nagyon nagy jelentősége van annak, ha figyeljük a radar kijelzőjén a halakat. Ilyen hatalmas vízterületen gyakorta megesik, hogy a süllők elúsznak egy-egy területre, megtalálásukban a technika csodaszülöttje segít nekünk.

Én nekem egy humminbird 718-as radarom van, nagyon szeretem, jó társam horgásztúráink során. Az őszi süllőzésekkor nem egyszer segített hozzá a végső sikerhez minket. Meg mondom őszintén, hogy én, mikor már elfoglaltuk a kijelölt horgászhelyet a csónakkal, a radart mindig bekapcsolva hagyom. Hogy miért? Lehet hogy furcsán hangzik, de jobban szeretem úgy végigülni a 6-7 órát a csónakban, hogy a kijelző ott van előttem és jelzi ha elúszik körülöttünk egy süllő. Intelligens a humminbird radar, de persze annyira még nem, hogy kiírja az alattunk levő hal az süllő vagy balin. Mindig kérdezik a horgásztársak hogy miért jó nézni a monitort, úgy sem tudom hogy milyen hal úszik alattam. De én hiszem és a tapasztalat már nem egyszer igazolta, hogy ha 3-3,5 méteres mélységben horgászom és a radar képernyőjén megjelenik egy hal 3 méteren, vagy 2,8méteren, az bizony süllő. A süllők, lent a fenéken, vagy a fenék felett vadásznak, a kisebb testű halakat részesítik előnyben táplálék kereséskor.

No de most már itt az ideje, hogy visszatérjek a sztori folytatásához. Szóval dél körül járt az idő, mikor az első vendég bejelentkezett. Szó szerint csak "becsöngetett", ugyanis hiába vártam, hogy a jelző csengetését követően lefeküdjön az aljzatra és beforgassa  a kishalat, egyszercsak hirtelen alábbhagyott a húzás és többet meg sem mozdult. Kitekertem és szomorúan láttam, hogy lelopta a küszt a horgomról, 1-0 a halak javára. A radaron ebben a pillanatban 7db süllő úszott keresztül, így akcióra készen, dermedten figyeltük a damilokat, talán jön még egy ezen a borongós, felhős napon.

Jött is! A következő kapás során csúnyán megtréfált egy ravasz kopoltyús, ugyanis a csónak alá húzta a kishalat, rátekerve a damilt a radarra, majd a hátsó súlyunkra is. Gyorsan átadtam társam kezébe a botot, én pedig nekikezdtem a víz alatti rejtély megoldásának. Az én hibám, mert mikor már végre sikerült mindent kigubancolni, boldogan bemondtam "itt a hal" társamat totál félrevezetve ezzel. Ő ugyanis azt hitte, hogy én már bevágtam a süllőnek, ami itt van a csónak szélében, ezért csak tekert párat az orsó nyelén és fárasztani kezdte volna a halat.... De csak kezdte volna, ugyanis ezzel a kommunikációs példa-párbeszédünkkel nem értünk el semmi mást, csak azt, hogy kihúztuk  a hal szájából a csalihalat, ezzel 2-0 ra formázva a meccs állását.

Legalább volt kapásunk, bíztattuk egymást, de valójában mind a ketten úgy levoltunk eresztve, mint egy lufi. Lelkünkbe az oxigént egy csodaszép 1,2kg-os süllő pumpálta vissza, melyet délután Apukámnak sikerült megfognia.

Nagyon örültünk szombat este és bizakodva vártuk a másnapot, kíváncsiak voltunk vajon újból ránk mosolyog-e a szerencse. Gyors reggelizés után, kiccuccoltunk a ladikhoz és irány a tenger. A hullámok jóval nagyobbak voltak a tegnapinál, szegény propeller alig bírta pergetni a habokat, de muszáj volt neki. Tegnapi helyünket kerestük meg gps segítségével és kezdődhetett is a peca. Sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy hal nincs, de hullámvasút van. Gyermekkoromban biztos értékeltem volna, hogy a csónakban ugyan olyan jól lehet érezni a hullámvasút-feelinget, mint a vidámparkban, de valahogy reggelizés után, orkánszélben, be-be csapkodó, tajtékzó hullámok között ez nem volt akkora poén. Négy óra gyomorliftezés után a part felé vettük az irányt, akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó horgásznapom a kék vízen.

Az időjárás hamarabb pokollá változott, mint vártuk. Felkerült a piros-jelzés, süvített a szél, az ablakunk előtt elterülő fák pedig sorra nekikezdted a tornagyakorlatoknak. Egyik másik felülést hajtott végre, de legtöbbjük derékba hajtva álldogált és próbált ellenállni a heves fújásnak.

Igaz, nem tudtunk sokat horgászni, de a lényeg, hogy ott voltunk, horgásztunk, jól érzetük magunkat a Magyar Tengeren!

Minden kedves Olvasónak jó horgászatot és feszes zsinórt kívánok!

Kedves Olvasó!

Ha szeretsz pergetni, ha bírod a stresszt (óriási csukákkal kell megküzdened), akkor jó hírem van számodra: még lehet nevezni a 2010. november 13-án (szombaton) megrendezésre kerülő I. Strike Pro-Eurohorgász parti pergető kupára!!!

A verseny a Nagybivalyosi S II. pályán kerül majd megrendezésre. Nagybivalyos S II, hát igen, amint kimondom ezt a horgászvizet, tiszta libabőr lesz a hátam és kalandra éhes szívem óriásit dobbanva jelzi, akár ebben a percben is képes lennék elindulni egy újabb megmérettetésre. Ez a víz, nem akármilyen!!! Számtalan óriási csuka él a tóban (utolsó augusztusi versenyen egy hatalmasat,egy 81cm-eres krokodilt sikerült rácsábítanom a wobbleremre, no de ezt majd egy új bejegyzésben kifejtem bővebben videóval és képekkel illusztrálva). Mondhatjuk, hogy ez a Várpalota városa mellett fekvő tavacska, az ország egyik leghíresebb ragadozós tava, ahol akár 10 csodaszép krokodilpofájút is megfoghatsz egy 5 órás verseny alatt, ha ügyes vagy. 

Egy verseny, ahol a nevezési díj ellenében (ami 6500Ft), egy csodás ebédet fogyaszthatsz, ezen kívül ajándékba kapsz (akár fogtál halat akár nem) egy Byron 200 méteres teflon zsinórt, 1db strike pro woblert, egy 2000ft értékű kupont, amit a fish.hu online webáruáhzban tudsz beváltani.

A versenyen 70 fő nevezését tudják elfogadni, MÉG 6 SZABAD HELY VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A verseny, ahol nem számít hogy kezdő vagy, vagy profi, Minden kedves résztvevő megbecsülésben és elismerésben részesül, erről maga a főrendező, Kalacsi JÁnos gondoskodik mindig, majd meglátod!!!!!

Minden információt (jelentekzés módja, fizetés, verseny szabályai) megtalálsz a következő elérhetőségen:

http://kalapeca.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=177&Itemid=114

Feszes zsinórt és ahogy a címben írtam, csak óvatosan, mert a csukák nagyok és harapnak!!!!

Találkozzunk november 13-án a versenyen!!!!

A fotókon Kalacsi JÁnosné és Kalacsi János látható egy-egy nagybivalyosi pöttyös-testűvel:

Kedves Olvasó!

Ma 2010. okt. 19. van, kedd. Zsúfolt napom volt, így nem nagyon jutottam gép közelbe, hogy írjak, de ennek ellenére többször is eszembe jutott, hogy már csak 4 nap van a nagy versenyig!!!! Már nagyon be vagyok zsongva, beélesítettem a pergető-botjaimat, no és lassan kezd összeállni, hogy mi lesz a stratégiám a hétvégén megrendezésre kerülő pergető versenyen. A rangadó helyszíne, a híres Robinson szigetek névre hallgató fantasztikus csatorna-pálya. Mintegy 4,5kmeres hosszúságban elterülő csatorna, töklevelekkel és nádsassal borított, sok-sok meseszép csukának ad otthont.

No, feszes zsinórt addig is és ki tudja, lehet hogy a versenyen személyesen is találkozunk!

:)