2010.10.21. 10:00
A Magyar Tengeren
Kedves Olvasó!
Lehet, hogy nem vagyok százas, mert sokszor, talán túl sokszor is merengek azon, de jó lenne, ha olyan foglalkozásom lenne, ami a Balatonhoz köthető. Nekem a magyar tenger, a béke és nyugalom vize, amint elrúgom kis ladikom a kikötő oszlopától, kezdetét veszi egy véget nem érő kalandsorozat.
Sokat vacilláltunk horgásztársammal, hogy idén októberben mely napokra tervezzük meg a balatoni süllőzést. Bevetettük a szolunáris naptárt, a légnyomás tanulmányozását, a Dávid naptárt, Vissy Károly meterológiai prognózisát, de sajnos ahogy közeledett az október 15. egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy végleges döntésünk (október 15-19 hétre betervezett peca), nem lesz rajta életünk "top 10 KÍVÁLÓ-döntés"ének ranglistáján.
Pénteken késő este érkeztünk a Balaton déli partján fekvő apartmanunk parkolójába. Mondjuk abban biztos voltam, hogy a szobában nem lesz csúcshőmérséklet és, hogy a bikinim otthon hagyása jó döntés volt, de az azért eléggé meglepett és odavágott, hogy az ősz már az egész lakást belakta. Bármerre néztem, ott volt a díványon, a lámpán, a falakon. Lélegzetemet visszafojtva lépkedtem befelé a lakásba, mert leheletem látványa, még jobban megijesztett. Őszi peca????
A horgászat az életem, de hát mégis nőből vagyok, így első dolgom az apartman egyetlen kis radiátorának bekapcsolása volt. A kis drágának a konektorját az áramba bedugva, szinte éreztem hogy melegebb van, így nekiállhattam bepakolni az ételeket a hűtőszekrénybe, míg apukám(a legjobb horgásztárs) lement a csónakhoz és megnézte, hogy milyen állapotban van az öreg vízi haver.
Apuci visszaérkezésekor már szinte mindennel kész voltam és elégedetten mondtam, hogy "no most már egész jó az idő a szobában", nem értettem miért nevet rajtam, csak egy finomat legyintett és leült behangolni a 20.század színes dobozát. Éppen az utolsó simításokat végeztem az ágyazást illetőleg, mikor a tükör mellett elhaladva hirtelen megrökönyödtem a látványtól. A télikabátom még mindig rajtam volt és ezt eddig észre sem vettem.... Legalább megértettem miért nevetett előbb rajtam, no meg hogy miért van jobb idő a lakásban...
Az éjszaka "pörgős" volt :(, nem emlékszem mikor forogtam utoljára ennyit, hát igen, valószínűleg a testem nehezen fogadta, hogy eddig panelpatkányt játszottam a 25 fokban, most meg itt fekszem a nyirkos 16 fokos falak között. No de a lényeg, hogy valahogy reggel lett és kezdődhetett a peca. A csónakos horgászatban imádom, hogy a ladik viszi helyettünk a súlyt és a csomagokat, csak mindig azt felejtem el, hogy kár összepakolni a jövő hetet is, mivel a csónakig nekünk kell elmázsálni a cuccokat. Még most is összeugrik a karomban az izom, ha arra gondolok mi mindent cipeltünk ki megint, atya ég!!! A botok, a lámpák, a meleg ruha, az esőkabát, a motor, az akkumulátor, a radar, a napi étkezésre szánt kaja... Magunkat ismerve, ha lenne elég hely a csónakban, sátrat is vinnénk, hogy éjszakára felverjük :) (jogosan gondolhatja minden Olvasó, hogy azért ez a cígölés, mert nő vagyok és biztos a hajszárítót meg a rúzst, meg ki tudja még mit tömködök a csomagok közé, csakhogy minden meglegyen, de a valós igazság az, hogy horgász vagyok, ezért a serpa-akció)
Már majd fél órája szeltük a habokat, mikor leállítottam a motort és jelt adtam társamnak, hogy engedheti a vasmacskát. A mélység kb. 3-3,5 méter volt, az aljzat nagyon iszapos, a szél észak északkeleti, szóval minden adott volt, hogy egy jót süllőzzünk, így hát nekikezdtünk. Felcsaliztunk fagyasztott snecivel és helyükre küldtük a szerelékeket.
Tudom, hogy minden horgász azt szokta mondani, hogy a radart a mederszerkezet feltérképezésére használjuk és ne a halakat nézzük vele. Ez igaz, én is egyetértek ezzel és amikor bojlizni megyek, akadókat, töréseket, medreket keresve mindig ezt a szisztémát követem. De a Balaton, az egészen más, ezen a vízen más szabályok vezetnek a sikerhez. A déli part, ahol én horgászom, szinte teljesen egysíkú, a kismaráson kívül (ami kb. 400méterre van a parttól) ember legyen a talpán aki talál egy törést. Itt igenis nagyon nagy jelentősége van annak, ha figyeljük a radar kijelzőjén a halakat. Ilyen hatalmas vízterületen gyakorta megesik, hogy a süllők elúsznak egy-egy területre, megtalálásukban a technika csodaszülöttje segít nekünk.
Én nekem egy humminbird 718-as radarom van, nagyon szeretem, jó társam horgásztúráink során. Az őszi süllőzésekkor nem egyszer segített hozzá a végső sikerhez minket. Meg mondom őszintén, hogy én, mikor már elfoglaltuk a kijelölt horgászhelyet a csónakkal, a radart mindig bekapcsolva hagyom. Hogy miért? Lehet hogy furcsán hangzik, de jobban szeretem úgy végigülni a 6-7 órát a csónakban, hogy a kijelző ott van előttem és jelzi ha elúszik körülöttünk egy süllő. Intelligens a humminbird radar, de persze annyira még nem, hogy kiírja az alattunk levő hal az süllő vagy balin. Mindig kérdezik a horgásztársak hogy miért jó nézni a monitort, úgy sem tudom hogy milyen hal úszik alattam. De én hiszem és a tapasztalat már nem egyszer igazolta, hogy ha 3-3,5 méteres mélységben horgászom és a radar képernyőjén megjelenik egy hal 3 méteren, vagy 2,8méteren, az bizony süllő. A süllők, lent a fenéken, vagy a fenék felett vadásznak, a kisebb testű halakat részesítik előnyben táplálék kereséskor.
No de most már itt az ideje, hogy visszatérjek a sztori folytatásához. Szóval dél körül járt az idő, mikor az első vendég bejelentkezett. Szó szerint csak "becsöngetett", ugyanis hiába vártam, hogy a jelző csengetését követően lefeküdjön az aljzatra és beforgassa a kishalat, egyszercsak hirtelen alábbhagyott a húzás és többet meg sem mozdult. Kitekertem és szomorúan láttam, hogy lelopta a küszt a horgomról, 1-0 a halak javára. A radaron ebben a pillanatban 7db süllő úszott keresztül, így akcióra készen, dermedten figyeltük a damilokat, talán jön még egy ezen a borongós, felhős napon.
Jött is! A következő kapás során csúnyán megtréfált egy ravasz kopoltyús, ugyanis a csónak alá húzta a kishalat, rátekerve a damilt a radarra, majd a hátsó súlyunkra is. Gyorsan átadtam társam kezébe a botot, én pedig nekikezdtem a víz alatti rejtély megoldásának. Az én hibám, mert mikor már végre sikerült mindent kigubancolni, boldogan bemondtam "itt a hal" társamat totál félrevezetve ezzel. Ő ugyanis azt hitte, hogy én már bevágtam a süllőnek, ami itt van a csónak szélében, ezért csak tekert párat az orsó nyelén és fárasztani kezdte volna a halat.... De csak kezdte volna, ugyanis ezzel a kommunikációs példa-párbeszédünkkel nem értünk el semmi mást, csak azt, hogy kihúztuk a hal szájából a csalihalat, ezzel 2-0 ra formázva a meccs állását.
Legalább volt kapásunk, bíztattuk egymást, de valójában mind a ketten úgy levoltunk eresztve, mint egy lufi. Lelkünkbe az oxigént egy csodaszép 1,2kg-os süllő pumpálta vissza, melyet délután Apukámnak sikerült megfognia.
Nagyon örültünk szombat este és bizakodva vártuk a másnapot, kíváncsiak voltunk vajon újból ránk mosolyog-e a szerencse. Gyors reggelizés után, kiccuccoltunk a ladikhoz és irány a tenger. A hullámok jóval nagyobbak voltak a tegnapinál, szegény propeller alig bírta pergetni a habokat, de muszáj volt neki. Tegnapi helyünket kerestük meg gps segítségével és kezdődhetett is a peca. Sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy hal nincs, de hullámvasút van. Gyermekkoromban biztos értékeltem volna, hogy a csónakban ugyan olyan jól lehet érezni a hullámvasút-feelinget, mint a vidámparkban, de valahogy reggelizés után, orkánszélben, be-be csapkodó, tajtékzó hullámok között ez nem volt akkora poén. Négy óra gyomorliftezés után a part felé vettük az irányt, akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó horgásznapom a kék vízen.
Az időjárás hamarabb pokollá változott, mint vártuk. Felkerült a piros-jelzés, süvített a szél, az ablakunk előtt elterülő fák pedig sorra nekikezdted a tornagyakorlatoknak. Egyik másik felülést hajtott végre, de legtöbbjük derékba hajtva álldogált és próbált ellenállni a heves fújásnak.
Igaz, nem tudtunk sokat horgászni, de a lényeg, hogy ott voltunk, horgásztunk, jól érzetük magunkat a Magyar Tengeren!
Minden kedves Olvasónak jó horgászatot és feszes zsinórt kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GabóNyukó 2010.10.21. 16:16:06
A versenyhez pedig feszes zsinórt és görbüljön a bot (most hogy már megtanultam, ezzel kell szerencsét kívánnom:)!!
Doricarp 2010.10.21. 17:10:12
Köszönöm, hogy olvastad a cikket és hogy írtál kommentet,zsírság a javából :)
Olyan jó kis feszes zsinórt kívántál hogy valamit biztos fogok a hétvégén, no de majd úgy is megírom.
Puszilom Mazsolát!!!
:)Doricarp
Barta Team 2010.10.24. 07:48:49
Doricarp 2010.10.26. 23:48:55
De örülök, hogy írtál!!!!Örülök, hogy olvastad a blogot, a kommentednek meg méginkább!!!
Devecserbe? Melyik tóra?
Figyu már, akartam kérdezni, hogy voltál mostanában a Gerézdi tavon? Jövő tavasszal-nyáron szeretnék menni megint, még mindig olyan szuper????
sok puszi!!!
Barta Team 2010.10.29. 15:09:05
Doricarp 2010.10.31. 18:25:04
Melyik tavon Dégen? Sosem voltam még, nagyhalas? Hallod, Hantosra elmentem, de bot nélkül, csak úgy körbenézni és nagyon vonzó volt, amit láttam, jövőre irány Hantos!!! Majd írok mielőtt megyek és ha jó Neked is az időpont, király lenne összehozni egy közös pecát. Hú, bocsi, iwiwet tényleg nem látogatom, facebookon vagyok fent, de ott is ritkábban, Te fent vagy? Pussz
Barta Team 2010.11.04. 14:49:59
Doricarp 2010.11.06. 12:28:14
Feltétlenül összehozunk egy közös pecát jövőre.
Dég biztos összejön, mert úgy ismerlek, hogy addig fogsz küzdeni, amíg meg nem fogod álmaid halát! Feszes zsinórt és sok sok dégi óriás pontyot kívánok Neked, no de úgy is dumálunk még!
Nagyon köszi hogy írtál!
pussz