2010.12.20. 19:40
Erős pontyok, új barátok 2.rész
Az októberi számban egy vizimenyországba kalauzoltam minden kedves Olvasót. Aki az előző számot olvasta, az már tudja, hogy a nádasokkal szegélyezett csodálatos tavon eltöltött két nap alatt, új kedves horgászbarátokra tettünk szert és sok egészséges, erős pontyot szákoltunk.
Aki pedig most kapcsolódik be a kalandtúrába, a legjobbkor teszi, hiszen a három napos túra alatt fogott legnagyobb hal, és ezáltal a legizgalmasabb nap, még hátra van.
Hajnali tengeralattjáró
Még alig pirkad, de nem bírunk többet a sátorban feküdni. Sorra újracsalizzuk a három botot, megetetjük a bójákat és behúzzuk a szerelékeket.
5 óra 35 perckor visításba kezd az egyik jelzőnk, apukám ugrik és kezdi a fárasztást. Pumpálni szinte nem is kell a halat, mert könnyedén jön a part felé. Körülbelül 5-6 méterre lehet a stégtől, mikor hirtelen fordul egyet, és gőzerővel indul vissza a tó közepébe. Már harmadjára viszi végbe ezt az őrült kirohanást, így meg is jegyzem „Papa, vagy a világháborúból itt maradt aktív tengeralattjáró szedte össze a horgodat, vagy egy amur”. J
Óriási az örömünk mikor a torpedót mázsáljuk, 5,04 kg, micsoda kaland és a Nap még csak most jön föl!
Délig három halunk szájából akad ki fárasztás közben a horog, így itt az idő, hogy mindegyikre újat kössünk. Szerencsémre, nem sikerül befejeznem a gulyásleves evését, ugyanis kanalazgatás közben, a sushi pelletre elcsábul egy csodaszép, egészséges 5,6 kg-os potyka.
Kapás kapást követ
Egy-két kisebb bajszost fogunk, így az erős szél ellenére is, újra kell húzni szereléseinket. Már csak egy bot van hátra, „Popej” azzal is gyorsan végez és kinyújtja nekem a stégre azt. A viharos befúvások következtében ennek a damilnak is óriási hasa van, így mielőtt beélesítem az utolsó kapásjelzőt is, jó pár métert utánahúzok. Még kezemben tartom a botot, mikor beállítom a fékét, alig hiszek a szememnek, már pereg is le a dobról a zsinór, pedig még rá se tettem a rod-podra. Még csónakban ülő társamra nézek és kétkedve kérdezem ”Szerinted máris? Vagy csak a szél játszik velünk?”
Ő mosolyogva bólint, így már lendítem is magasba a botot. Káprázatos, ilyet még sosem éltem át, úgy látszik sikerült pont a hal szája elé letenni a csalit. Erős húzásából már sejtem, hogy 5-8 kg közötti lesz, jó párperces csata után pedig, már karomban tartom a 6,54 kg-os halat.
Dupla műszak
Az eső eleredt, a szél leállt, még csak fél óra telt el az utolsó halunk óta de Társam már pumpálja a következőt. Itt állok a jobbján, fejemen kopognak az esőcseppek, markomban szorul az egy méter széles óriásmerítő, mikor hirtelen megszólal a jobboldali bot jelzője is. Úgy látszik, az etetés beérett és az oxigén dús víz, pedig meghozta a halak kapókedvét. Duplázunk, Apuci tövese 4,51 kg az enyém 6,47 kg.
A pontyok sorban állnak a bójánk alatt, kapás kapást követ, nem ritka hogy mindketten egyszerre pumpáljuk a halakat kifelé.
19:30-kor egy óvatos, maszatolós kapásra leszünk figyelmesek. Apukám már a bot mellett is terem, de a húzás abbamarad, tíz másodperc szünet után viszont, komótosan, lassan, el kezd forogni az orsó, itt az idő, jöhet a bevágás. A bot gyönyörűen dolgozik, a damil kiemelkedik a vízből, a hal egyből oldalra kezd úszni, de pár perces nyílt vízen mutatott ellenállását követően felfekszik a vízre és megadja magát. „Hamar ment, alig küzdött korábbi társaihoz képest” állapítom meg, mikor alászákolok, és a pontymatracra fektetem az óriási testet. Boldogságunk leírhatatlan, nem minden nap lát ilyen szép halat az ember, örömünket a mérleg végső eredménye még jobban növeli 12,54 kg!!!
Két óra múlva sikerül fognom még egy 7,2 kg-os pontyot, majd éjfélkor úgy döntünk, hogy bevackolódunk a sátorba. Már csak egy éjszakánk van hátra a túrából, reggel 7 órakor át kell adni a horgászhelyet a következő kalandornak.
Eléggé kimerültnek éreztem magam lefekvéskor, de azt nem gondoltam volna, hogy a jelző sípolását se fogom meghallani kapáskor. Éjjel 01:59 van és arra ébredek, hogy horgász-szomszédom áll a sátrunknál és nevetve mondja „Horváth Dóri tessék felkelni, már 100 métert lehúzott a halad”. Hűha, elszégyellem magam, és kómásan cibálni kezdem magamra a farmert, míg a sátor kijárata mellett fekvő társam, már a stég felé rohan (még a szemüvegét se vette fel, nemhogy a fejlámpáját, csoda hogy betalál a stég bejáraton J). Loholva megérkezem én is, igazi szülő mert, azonnal átadja a botot, s kezdetét veszi az éjszakai fárasztás. Vendégünk erősen húz, többször kirohan a stégtől, de levegőt kapva megszédül és végül, kecsesen beleúszik a szákba. Hatalmas tőponty, minden erőmet össze kell szedjem, hogy megemeljem a mérleget, mosoly ül az arcomra mikor a kijelzőn 9,35 kg merevedik meg. „Kár lett volna átaludni” mondom és adok egy ötöst Apuci és újdonsült szomszéd-horgász barátom mancsába, akinek azóta is hálás vagyok, hogy aznap éjjel felkeltett minket.
TIPP: Éjszakai horgászat esetében mindig figyeljünk arra, hogy ne világítsunk a hal szemébe, kapcsoljuk ki pár percre a lámpát, így hamarabb megnyugszik és hagyja magát fényképezni.
Már nem jön álom a szememre
Nem is csoda, hogy egy ilyen kapás után, már nem jön álom a szememre. Ki akarom élvezni az indulásig hátralévő utolsó öt óra minden percét. Szomszéd barátunk is a stégen marad velünk, sok hasznos tanáccsal lát el minket. Épen a zsinórok elemezgetésénél tartunk, mikor is jobboldali kapásjelzőnk újonnan besípol. Azonnal odaugrom és bevágok. Hosszas küzdelem után sikerül matracra fektetnem az utolsó 8,05 kg súlyú pontyomat, melyről szomszéd-barátunk egy szép képet készít.
Vasárnap délután érkeztünk Merenyére és most, szerda reggel, már el is érkezett a búcsú ideje. Szomorúak vagyunk, hogy magunk mögött kell hagynunk e vízi mennyországot, de a tény, hogy két új horgászbaráttal és hogy sok-sok fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak, örömmel tölti meg szívünk, és olyan vidáman indulunk hazafelé, mint amilyen reményteljesen érkeztünk.
Minden kedves Olvasónak feszes zsinórt és kalandokban gazdag horgászatot kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.12.26. 14:59:00
Gratulálok a sok szép fogáshoz. Sajnos nekem Merenye egy kicsit távol esik, de talán egyszer eljutok erre a vízre is. Azt hallottam, hogy a harcsa állomány is kiemelkedő...
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu
Doricarp 2010.12.27. 21:45:59
Tényleg nincs közel, sajnos :( De érdemes!
Igen, nagyon jól hallottad, fantasztikusan sok harcsa van benne és ráadásul a darabosabb fajtákból. Mikor lent bojliztunk, a kettővel odébb lévő szomszédnak három kapása is egymás után harcsa volt, de egyet sem tudott megfogni, mert a bojli felszippantása után leült a hari a fenékre és mindig elreszelte a zsinórt, szóval érdemes spéci cuccal érkezni, ha a hosszú bajszosokat veszed célba :))))