Tavaly ősszel került megrendezésre az első magyarországi Pontyshow. A standok között sétálva találtam rá a CARP’R’US nevű cégre. Magyarországi képviselőivel megismerkedtem, akik bemutattak a britt cég alapítójának, Ray Dale Smith úrnak is. A kiállítás nagyon jó lehetőség volt, mert a személyes ismerkedésen túl, a vállalat azt is lehetővé tette, hogy kipróbáljam termékeiket élesben, horgászataim során.

 Erős horoghoz, erős zsinór dukál

Mint minden horgásznak, nekem is van kedvenc vízterületem amit az év során többször fel is keresek, de horgásztúráim megtervezésekor mégis mindig arra próbálok törekedni, hogy új tavakat is felfedezzek, olyan helyekre menjek pecázni, ahol eddig még sosem jártam. Ezért is örültem annyira, mikor pár héttel ezelőtt felhívott a Benta-horgászpark vezetősége és felajánlott egy egynapos vendég-horgászatot az 1-es tavukon. El is határoztam, hogy most vasárnap elmegyek Apukámmal, felderítem ezt az eddig számomra ismeretlen vizet.

 Horgászataim előtt mindig keresek egy nyugodt kis helyet, ahol elkészítem a hajszálelőkéket és átgondolom a másnapi stratégiát.

Javaslat: ha több napos túrára megyek, akkor bőven van időm a parton megkötni az előkéket, de egy pár órás horgászat előtt, érdemes, amit csak lehet már otthon előkészíteni, így a vízparton sokkal több idő marad pecázásra.

Mivel azt hallottam, hogy a tóban sok helyen van akadó, és hogy az ott élő halak rendkívül erősen küzdenek, így választásom egy rövid szárú, kiváló minőségű horogra, a CARP’R’US cég Centurion 2000 nevű termékére esett.

 Javaslat: Ha akadós terepre megyünk horgászni, a halak szájának megóvása céljából, használjunk rövid szárú horgot.

 Erős horoghoz, erős zsinór dukál, így a szerelékek kötéséhez a Smooth névre hallgató 25librás fonott zsinórt használom fel. A zöld színű zsineget magába rejtő kis fekete műanyag doboz, azonnal elnyeri tetszésem.

Praktikus, mert védi a fonottat az eső és a piszok ellen, illetve a tetején egy olyan kis szerkezettel van ellátva, ami képes elvágni a zsinórt, így nem probléma, ha nincs a közelünkben kés vagy olló.

Javaslat: A biztos akadás érdekében használjunk mouthsnaggert. A horogra húzott szitakötő lárva bármelyik színben jó választás.

Tele a tó

Reggel 7 órakor érkezünk a tóhoz, sajnos hamar kiderül, hogy a helykereséssel nem kell sok időt eltöltenünk, ugyanis alig van már szabad állás. Meresztgetjük a szemünket, s mivel mind a ketten úgy látjuk, hogy a tó leges legvégén két nádcsomó közé még elférünk, elindulunk.

A horgásztársak mellett elvonulva, gyors statisztikát készítünk, 90%-uk csemegekukoricával horgászik, a maradék 10% pedig pellettel, kifli bojlival, csontival vagy gilisztával.

Alapozzunk!

Gyors kicsomagolás és szerelés után, az etetőanyag gyúrásához látok. A mézes illatú finomságot, csemegekukoricával bolondítom meg.

Javaslat: Az etetőanyaghoz adjunk csemegekukoricát, a nedvesítéshez pedig, használjuk fel a tó vizét. A konzervdobozban lévő kukorica-levet ne keverjük hozzá etetőanyagunkhoz, mert tartósítószert tartalmaz.

"No,ezzel is készen vagyunk!” mondom, és pár percre pihenni hagyom az etetőanyagot, hogy jobban összeérjenek az ízek. A botokhoz fordulok és felcsalizom őket. Annak ellenére, hogy a tavon szinte mindenki csemegekukoricával próbálkozik, én kitartok a tegnap kigondolt stratégiám mellett, a pelleteket erőltetem.

Javaslat: A hajszálelőkén felkínált pellett mellé, mindig érdemes pva zsinórra felfűzött darabokat is kötni, a halak gyakran meghálálják a koncentrált etetés fáradalmait.

A tó kb. 100 méter széles lehet, a horgászok többsége a part közelébe dobál, így egyik szerelékem közelebb, a másikat olyan 60 méterre dobom.

Javaslat: Dobás előtt mindig keressünk a túlparton egy stabil pontot, például egy fát vagy egy sűrűbb bokrot, ami segít a tájékozódásban. Sose válasszunk árnyékot célpontunknak, hisz a nap mozgásának következtében, igencsak megtréfálhatjuk magunkat.

Annak érdekében, hogy mindig ugyan oda dobjuk végszerelékünket, érdemes a zsinórt egy fekete alkoholos filccel megjelölni az orsó felett, vagy rákötni egy piros színű cérnaütközőt.

 A szerelékek a helyükön vannak, így visszabandukolok az etetőanyaghoz, gombócokat formálok belőlük és indulhat is a parittyázás.

 Javaslat: A parittyázáshoz használjunk egy merev, 100-300g dobósúlyú botot, és vastag, fonott főzsinórt.Mindig húzzunk bőrből készült dobókesztyűt, ez teljes védelmet nyújt a dobásból adódó esetleges sérülések ellen. Abban az esetben, ha nincs nálunk kesztyű, tekerjünk az ujjunkra szigetelő szalagot, SOS helyzetben, ez is jobb, mint a semmi.

 A parittyázás mindig is tetszett, ezért két évvel ezelőtt vásároltam egyet, nem volt olcsó, de örültem, hogy végre nekem is van és már alig vártam, hogy a parton legyek és kipróbáljam vele a dobást. Amilyen lelkes voltam az elején, olyan szomorú lettem a végén, ugyanis a műanyag félkör alakú parittyából 10/7 alkalommal nem repült ki a golyó, pedig igen sok mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön: mindig szárazra törültem, próbáltam nem túl nedvesre gyúrni az etetőanyagot, stb… de mégsem sikerült.

Ez alkalommal azonban régi parittyám helyett a CARP’R’US cég termékével próbálkozom. Már az etetőanyag dobálása kezdetén pozitív benyomást tesz rám a kis katapult, meg is állapítom, hogy „a CARP’R’US cég parittyája, igaz nem olcsó, de egy biztos minőséget kap az ember a pénzéért”.  Élvezet nézni, ahogy a mézes-gömbök minden egyes hajításkor a kívánt távolságba és helyre csapódnak be.

Most már a halakon a sor

„Az alapozó etetésen túlvagyunk, most már a halakon a sor”-, mondom és lehuppanok székembe, hogy megpihenjek egy percre a reggeli sürgölődés-forgolódás után.

Sorra cserélgetem kedvenc pelleteimet (halas, szamócás, epres, ananászos), de még egy csippantásom sincsen. Azért azt nem gondoltam volna tegnap délután, hogy apukám a vízparton, majd művészi fotók elkészítésére is rá fog érni.

A szomszéd kiflibojlijára már a harmadik hal csábul el, így kocsiba vágom magam és elszáguldok a közeli horgászboltba. Kagylós ízesítésű bread-boile-t sikerül vennem, mind két szerelékemet azzal csalizom. „Úgy látszik ez nem az én napom”, dünnyögöm társamnak, aki reggel óta már négy potykát fogott csemegekukoricával csalizott úszós szerelékével.

 Elég!!!

Délután egy órakor úgy döntök, elég!!! Halat szeretnék fogni, de rögtön J, így kihúzom botjaimat és a helyváltoztatást is meglépem. Odébb ülök négy állással, szerencsére, bőven van hely amiből válogathatok, mert eddigre már minden reggeli horgász megéhezett és hazahúzta őket a hasuk.

 Csalinak két-két szem mézes-pálinkás kukoricát fűzök fel a hajszálelőkémre és besuhintom a szerelékeimet.

Több mint fél óra várakozás után, végre dalolni kezd az egyik jelzőm, végre megtörik a jég :)

Pár perc után egy csodaszép kis tükörponty tűnik fel a víz felszínén és néhány erőteljes kirohanás után, könnyedén a hálóba úszik. Gyors horogszabadítás és már csalizom is újra hajszálelőkémet, jöhet az újabb pocakos.

Hatig meg sem állok

 Annak ellenére, hogy reggel egy húzásom sem volt, most délután aztán beindul az élet. Óránként sípol a jelzőm, alig hiszek a fülemnek. Micsoda változás ez a reggeli némasághoz képest, csuda jó érzés!!!

Érződik a délután, egyre hűl a levegő, pólóban már fáznék, ezért felhúzom a pulóverem. A sapkát már csak futás közben tudom visszahúzni a fejemre, ugyanis füstölős kapásra leszek figyelmes. Bevágok, kezdetét veszi a fárasztás.

Úgy látszik tendencia, hogy mikor öltözködöm kapás van, ugyanis egy újabb pulóver felhúzása közben egy 2,78kg-os ponty szippantja fel a csalim.   

Öt órakor visszacammogok megnézni Papámat és leülök mellé, nézem egy pár percet az úszóját. Egy csippantás, gondoltam csak valami beleúszás, de körülbelül tíz másodpercre rá, a swinger levágódik és a jelző sipítani kezd. Irdatlan mennyiségben pörög a zsinór a dobról, én pedig felidézve gyermekkorom 100 méteres síkfutását, mindent beleadva rohanok a botok felé. Alig kapok levegőt, de odaérve  azonnal csavarok egyet reflex-szerűen a harcifékes orsón és már lendítem is magasba a botot, megvan, itt az ötödik!!! Micsoda kalandsorozat és még nem ment le a Nap!

Ahogy az alcímben is írtam, „hatig meg sem állok”. Nos, délután hat óra van és íme a hatodik pontyot tartom a kezemben, arcomról a boldogság könnyen leolvasható.

A csodás esemény hatására még utoljára a napsugarak is visszabújnak a felhők mögül, gyorsan készítünk is egy utolsó fotót, majd csomagolni kezdünk, és búcsút intünk az erőmű kéményei előtt elterülő tónak.  

Minden kedves Olvasónak kalandokban gazdag horgászatot és feszes zsinórt kívánok!   Dóricarp :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.