2010.11.18. 14:00
Pontyparadicsomban jártam...
Kedves Olvasó!
Szeretném megosztani egyik kedvenc kis történetemet a tavaszi pontyozásról, jó olvasgatást kívánok.
Pontyparadicsom
2010. április 10-e van, péntek délután 18 óra. Fárasztó, hosszú héten vagyok túl. Munkahelyemen, a monitort nézem, de gondolataim egy pillanatra elkalandoznak. Megpróbálom elképzelni a holnapi horgászatot, elmerengek, vajon hogy néz ki, mekkora halakat rejt a tó, s hogy vajon milyen ízű csali fogja meghozni a sikert ezen az ismeretlen vízterületen.
A horgásztó Seregélyes határában található, így apukámmal elhatározzuk, még péntek este elhagyjuk a fővárost, nagymamám Fejér megyei nyaralójában töltjük az éjszakát, időt és energiát spórolva a másnapi nagy bevetéshez.
Első tavaszi pontyhorgászatom roppant módon közeledik, már tényleg csak órák választanak el a horgászattól, így nem meglepő, az izgalom óriási.
Éjjel 3 óra van, mikor bekapcsolom a mobiltelefonom, visszafekszem ugyan, de már nem jön álom a szememre. Hihetetlen lassan telik az idő, mintha az óramutatók is fáradtabbak lennének éjszaka, szinte lassabban ütik a perceket.
Végre reggel 5 óra van, megpöckölöm Apukám hátát, és halkan a fülébe súgom: „idő van, várnak a potykák”. Mintha hideg vízzel öntötték volna le, úgy ugrik ki mellőlem az ágyból, gyorsan öltözünk és irány a vízpart.
Parkolunk a halőrháznál, meglepetésemre, már áll három kocsi a miénken kívül. Lerendezzük az igazolványokat, majd szóba elegyedünk a helyi horgászokkal. Nagyon szimpatikus emberek, helyismeretük aranyat ér ezen, a számunkra teljesen ismeretlen tavon.
TIPP: A horgásznap sikeressége nagymértékben függ, a horgászhely kiválasztásától, így ne sajnáljuk az időt, beszélgessünk, ha lehet minél több helyi horgásszal, a tó terepviszonyairól, az uralkodó szélirányról, a halak táplálkozási szokásairól, bevált csalizási módszerekről.
Mivel az időjárásjelentés napok óta mondja a viharos észak-nyugati szelet mára, ezért úgy határozunk, hogy a tó sekélyebb (1,2-1,5 méter) részén alakítjuk ki horgászhelyünket, úgy hogy a szél hátulról fújjon, nem akadályozva minket így a dobásban.
TIPP: Tavasszal érdemes keresni a tavak sekélyebb részeit, a felmelegedő vizekben nagy eséllyel akadhat horgunkra egy-egy gyönyörű példány.
A helyi horgászok többsége feeder bottal, igen finom szerelékkel horgászik ezen a tavon, így tanácsukat megfogadva, úgy döntünk, hogy a három bojlis botunk mellett a negyedik botnak egy feedert választunk.
Már csak azt a kérdést kell tisztázni, hogy mivel csalizzunk, és mehetnek is befelé a szerelékek. A helyi tapasztalt horgászok elmondásából hamar kiderül, hogy a tóban élő pár darab nagyobb pocakú bajszos mellett a pontyok átlagsúlya 2-4kg közötti, és hogy becserkészésük legsikeresebb módja a horgon felkínált kukorica és a giliszta.
TIPP: Azokon a tavakon, ahol a pontyok a kukoricához vannak szokva, érdemes, megpróbálni, pellettel és mini-bojlival csalizni, mert a kukoricát felporszívózó kisebb pontyok helyett, lehet hogy egy ravasz (a kukoricát már tapasztalatból fel nem vevő) nagyobb testű ellenféllel hoz minket össze a sors.
A feederbotra valami igazán finomat és lágyat szeretnénk felkínálni, így esik választásunk végül a Haldorádó finom pontypelletre (nagy-ponty ízesítésű). Ezt a puha pelletet fel lehet fűzni akár magára a horogra, vagy fel lehet kínálni gumi-gyűrűn.
TIPP: Ha szeretnénk megbolondítani az ízét a csalinak, érdemes pár percet áztatni a dip-tunin- ban ez hihetetlen illatot és vonzóerőt kölcsönöz pelletünknek.
Bízunk benne, hogy a következő 12 órában a pár darab nagytestű potyka közül sikerül találkoznunk egyel, ezért a nagyhalak kifogására megalkotott Dynamite Baits Silver X specimen original etetőanyagot keverjük be.
TIPP: Tavasszal, nem kell sokat etetni, hisz a halak anyagcseréje még lassú, ilyenkor egy egész napos horgászatra elég, ha mindössze egy kilogrammos etetőanyagot vásárolunk. Érdemes kiváló minőséget venni, mert nagyon sok múlik azon az 1kg-on…
Amikor szerelek, törekszem a lehető legegyszerűbbre. Kedvenc tavaszi szerelékemhez mindössze egy Hayabusa P1-es 6-os méretű horog, egy db FOX quick change, körülbelül 20cm hosszú TF Gear 15lb (lb=libra) fonott zsinór, egy darab KORDA method talpólmos etetőkosár és egy, az etetőkosár felcsúszását gátló kis stopper szükségeltetik.
TIPP: Időt tudunk spórolni, ha ún. quick change-et használunk. Mint ahogy a neve is sugallja, ez egy forgókapocs, ami hihetetlen gyorssá teszi számunkra hajszál előkénk cseréjét. Több fajtája és mérete létezik, én a FOX 10-es méretet használom.
Elkezdem a bojlis szerelékeket összerakni, mialatt apukám, a feeder bot összeszerelésén munkálkodik. Gyorsan végez vele, s már csobban is szereléke a horgászhelyünk előtt fekvő csodálatos nádas falánál.
Sokkal gyorsabb és könnyebb felcsalizni az egy darab feeder botot, mint a három bojlisat dünnyögöm magamban, mikor apukám viccesen megemlíti, „Dórikám még egy bojlis bot szereléke sincs a vízben? A halak éhesek!”
Öt perc se telik el, apukám máris szól, hogy itt az első hal, hozzam a kiemelőt. Szinte hihetetlen, hogy a bedobást követően máris elhúzta a puha pelletet egy bajszos. Apukám, finomam fárasztja a halat, aki erejéből mit sem vesztve, küzd rendületlenül. Nincs is szebb látvány annál, mikor karikába hajlik a feeder és végsőkig feszül a 18-as monofil zsinór.
TIPP: A szerelékek vízbehelyezése előtt, mindig készítsük elő a pontymatracot, tegyük mellé a nagyméretű kiemelőt, a sebfertőtlenítőt, a mérleget, a fényképezőgépet és egy kis vödörben vizet. Míg a hal a parton tartózkodik, oltalmazzuk bárminemű sérüléstől és igyekezzünk minél hamarabb a vízbe visszajuttatni. Vigyázzunk halainkra!
Egy gyors fényképet készítek a 1,5kg-ot nyomó potykáról apukám kezében, és már engedjük is vissza, hadd ússzon szabadon. Örömünk leírhatatlan, igaz nem egyéni rekordot jelent az idei év első bajszosa, de szépsége bearanyozza reggelünket, már megérte korán kelni. Mosolyogva ballagok vissza szerelő ládikámhoz, apukám, pedig újracsalizza a feedert.
Öt perc múlva az imént visszaengedett bajszos ikertestvére ficánkol a feeder bot Hayabusa CHN121 8-as méretű horgán, úgy látszik a puha pellett jó választás ezen a tavon.
Úgy határozunk, hogy a három bojlis szerelék egyikére is a már bevállt, nagy ponty ízesítésű 8 mmeres puha pelletet tesszük fel, a második botra a 12mmres red-tuning, szintén nagy-ponty ízesítésű pelletet (ez a csali, ami nélkül nem indulok el pontyozni), míg a harmadikra az SBS M3-as 14mmeres mini-bojlit.
Egy pár kisebb gombócot formálunk a bekevert etetőanyagból, és csúzli segítségével bejuttatjuk őket végszerelékeinkhez.
TIPP: Az etetőanyag és más csalik bejuttatása, távolságtól függően, történhet csúzlival, parittyával, rakétával, illetve egész évben sikeresen használhatunk különféle PVA termékeket (vizet érve azonnal oldódó anyag). Nekünk nagyon jól bevált, a JRC 20méteres PVA zsinórja, amire pár pelletet/bojlit felfűzve, majd azt a horogra hurkolva, több halat csalogathatunk horgunk köré.
PVA termék használatánál nagyon fontos szabály, nem szabad hogy a termék a parton vizet érjen, ne engedjük le az esetlegesen párás fűbe, mert azonnal kezdetét veszi az oldódás. Viszont olajos alapú díp-tuningokba nyugodtan áztassuk be pár percig, fokozva csalink csalogatóhatását.
Eltelik öt perc, tíz perc, egy óra, két óra, de sem a feederen, sem a bojlis botokon nincs jelentkező. Körbenézve a tavon, a húsz horgász közül egyik sem kapkodja a botokat, többségük egy- két darab 2kg körüli pontyot fogott és most sziesztázik.
Fél tizenegykor a szél viharossá fokozódik, az elektromos kapásjelző be-be csipog, de sajnos csak amiatt, hogy a szél belekap a damilba.
TIPP: Érdemes olyan elektromos kapásjelzőt venni, amin a volume (hangerő), tone(csengőhang) gombokon kívül a sensitivity (érzékenység) is megtalálható. Az utóbbi gomb korrekt beállításával ki tudjuk iktatni az ál-kapást (pl: szél belekap a damilba és becsipogtatja a jelzőt).
Háromnegyed tizenegykor a jobb oldali szomszédomnak kapása van. A pontyok általában csoportban járnak, és mivel a szerelékem körülbelül 10 méterre van az előbb említett szomszédétól, erősen koncentrálok, bízom benne az enyémet is felveszi egy bajszos.
Szép három kg körüli pontyot szákol a szomszéd, mikor hirtelen felvisít a jobb oldali kapásjelzőm (8mmeres puha ponty pellettel csalizva). Egy csavarás a harcifékes orsón és a bevágást követően, érzem, szép hallal van dolgom. Apukám korábbi két kisebb pontya is hihetetlen mértékben küzdött, így nem vagyok meglepve, a bajszos nem adja könnyen magát. Finoman, lassan kipumpálom a parti nádasig, kíváncsi vagyok, hogy tükrös vagy tő, de csak nem akarja megmutatni magát. Jó tíz percig fárasztom, mikor is egy gyönyörű 8,5 kg-os arany hasú pontyot sikerül a pontymatracra fektetnünk, nem hiszek a szememnek. A hal, új egyéni rekordom, hihetetlen boldog vagyok. Apukám fényképezni kezdene, mikor fütyülni kezd a 12mmeres nagy ponty ízesítésű pellettel csalizott szerelékünk is. Nincs mit tenni, apukám ledobja a fényképezőt és már kezdi is fárasztani az újabb vendéget. Mérlegelésekor 8 kg-on áll meg a mutató, micsoda kavalkád öt percen belül.
Két ilyen erejében duzzadó ponty egy képen, álmomban sem kívánhatnék ennél szebbet. Utólag is köszönjük a kedves horgásztársnak, hogy fotózott!
A két fantasztikus hal után, viharos, hosszú órák telnek el kapás nélkül. A délután négy órakor jövő eső és az immár tíz órája megállás nélkül fújó orkán erejű szél, sorba zavarja haza a tó horgászait, de leírhatatlan jókedvünk, boldogságunk minket maradásra bír. Vajon megéri?
Igen! Öt órakor a szél picit alább hagy, az eső eláll és a nap újra kisüt. Sikerül két 2kg körüli tőpontyot fognom alig negyed óra alatt, majd fél hatkor egy érdekes kapásra figyelek fel. A jobb oldali botom (amin eddig az összes kapásom volt) jelzője először sípol, aztán elhalkul, aztán megint egy párat sípol, majd végül megint elhalkul, aztán öt másodperc szünet után, úgy felsír a jelző, hogy öröm hallgatni, bevágok neki, megvan!
Már tíz métert sikerül nagy nehezen felcsévélnem, mikor a hal visszahúz vagy nyolcat, mondom is apukámnak, ez legalább olyan szép lesz, mint a délelőtti rekord. Fárasztom, fárasztom, de csak nem fárad, hihetetlen erővel bír ez a hal. A tó horgászai mind a karikába hajló botomat figyelik, majd a szákolást követően jönnek, hogy saját szemükkel csodálják meg a mesés bajszost. A mérleg 9,5kg-ot mutat, kétszer dől meg az egyéni rekordom egy nap alatt, ez csak valami álom lehet.
Nemes ellenfelemet Deréktörőnek nevezem el, mert bizony minden erőmet össze kell szednem, hogy fel tudjam emelni a levegőbe ezt a csodaszép pocakost.
TIPP: Próbáljuk meg úgy felemelni a halat, hogy egyik kezünkkel az elülső úszóit fogjuk közre, így biztonságosan emelhetjük a pontymatrac fölött a levegőbe.
Mivel este hét óráig lehet horgászni a tavon, ezért Deréktörő búcsúztatása után lassan elkezdünk pakolni. Már csak a puha pellettel csalizott bojlis szerelék van a vízben, mikor utoljára sípolni kezd a jelző. Egy éhes, 2kg körüli tőponty szippantotta fel a pihe-puha csalit, nemes befejezéseként kalandokban gazdag horgásznapunknak.
13 óra horgászat alatt, 8 pontyot sikerült fognunk, amiből 3 db 8kg-on felüli. Fantasztikus élményekkel indulunk haza. Egy biztos, visszatérünk!!!
TIPP: Érdemes nyitott szemmel járni országunkat, mert szebbnél szebb kisebb-nagyobb tavak találhatók benne. Szerintem ez a cikk jó példa arra, hogy a híresebb, jobban reklámozott tavakon kívül, sok olyan kis ismeretlen tó található Magyarországon, ahol akár egy rövidebb peca alatt is életre szóló élménnyel gazdagodhatunk.
Jó keresést és feszes zsinórt kívánok minden kedves Olvasónak!
Dóricarp :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oriznya 2010.11.19. 19:49:41
Doricarp 2010.11.21. 20:33:32
Köszönök mindent még1szer, király volt!
Puszillak!!!