2010.12.06. 16:22
Élménybeszámoló Női versenyzőként II.rész
Repül a tégla, ki tudja hol áll meg…
Aki ismer, az tudja, ha horgászattal kapcsolatos ajándékot ad nekem, azzal mellé nem lőhet. Gergő barátomtól a versenyt megelőző nap kaptam egy Finnországból hozott „szörnyeteget” (19 cm hosszú wobbler, a maga 90 grammos „pehely” súlyával), mindent vagy semmit alapon ezt akasztottam bele a Berkley drótelőke kapcsába. Dobás előtt alaposan körbenéztem, nehogy eltaláljak valakit vele a parton, „amekkora mákom van, hozzám majd a Stáb helyett a mentőt kell kihívni” mondat futott át az agyamon, mikor hirtelen megsuhintottam pálcámmal a „dögöt”. Bumm! Úgy érkezett a vízbe, mintha legalábbis egy helikopter csapódott volna be. Versenytársam, Doki, bal oldalamon állt és egy pillanatra megfagyott tekintettel nézett, mikor óriás-wobblerem vizet ért, majd humorosan megjegyezte „Te Dóri, zavarod a halakat? Mindjárt oda dobok, ahol a tégla becsapódott, hátha a robbanás zajától megrémült csuka az én csalimra harap rá.” Mosolyogtam egyet Doki mondatán, majd finom mozdulatokkal elkezdtem a jerkelést. A wobbler gyönyörűen mozgott, ide-oda cikázott a vízben, majd a part melletti kövek között, de a rávágás nem következett be. Őszintén megvallva, kicsit vacilláltam, hogy újradobjam-e vagy sem, mert féltem, hogy a „halak nyugalmának zavarása” miatt esetleg kizárnak a versenyből J. Végül útjára indítottam a kis „hiroshimát” megint, és nem kis meglepetésre, a siker nem maradt el. Harmadik dobás után történt, hogy a parttól mintegy 7-8 méter távolságban lévő csalihalamra egy 81 centiméteres óriás „krokodil” csapott le. Rövid fárasztást követően, Gergő segített megszákolni nemes ellenfelem, örömöm leírhatatlan volt.
Öt óra, több mint 400 kifogott hal
Két hónapom volt csak, hogy feldolgozzam magamban a „81 cm-es zöldtestű” okozta extázis állapotot, mert következett a harmadik, egyben végső menet. Az utolsó forduló, október 24-én, vasárnap, a Robinson szigeteken került megrendezésre.
A vára várt esemény reggelén, rekord mennyiségű!!!, 63 versenyző húzott „sorsot” egymás után, eldöntve így az indulás igazságos sorrendjét.
Az általam megmarkolt 22-es szám, jókedvre derített, óriási reményekkel indultam utamra, hogy kiválasszam a helyszínt. Hezitáltam, vacilláltam, merre menjek, merre menjek, majd végül a tökleveles rész mellett tettem le a voksom. És igen! Végre elérkezett a pillanat, amire mindannyian vártunk, megszólalt a duda, kezdetét vette a viadal. Bármerre néztem, lendülő kezeket láttam a magasban, tisztára, mint egy könnyű zenei koncerten J. Talán tízen perc telhetett még csak el a start óta, mikor látószögemben, a főszervező (Kalacsi János) felesége, Marika már fárasztotta az első csukát. Azt hittem ez valami vicc, arra gondoltam, hogy János búvárruhában akasztotta Kedvese horgára a halat, de mikor meghallottam humoros férfi hangját mögülem, rá kellett döbbennem, Felesége nem bűvész, hanem profi.
Kitartva a hely mellett, dobálgattam még egy-két sort, s bár az elsődleges célom a halfogás lett volna, környezettudatos magatartásom, akaratom ellenére a felszínre tört belőlem. Azon kaptam magam, hogy a csatorna medrét takarítom, wobblereim hármas-horgával ugyanis kihúztam a vízből vagy két hektár erdőt, majd megelégelve az egészet, úgy döntöttem odébb állok, halasabb vizeket keresni.
Csoda-csali bevetésen
Több pontján is megálltam a vízi-labirintusnak, szinte bevetettem már mindent, de még egy rákoppintásra sem méltattak a zöldtestűek. Miután a klasszikus csalijaim csődöt mondtak, elővettem csodafegyverem, a vízen ugráló műanyag békát. Ideje sem volt a kis állatnak feleszmélni, már repült is a hínár-dzsungelbe. Pöckölésekkel próbáltam ugrálásra késztetni, de olyan lomhán mozgott, hogy egyetlen halnak sem nyerte el a tetszését.
Nem faragtak olyan Nőből, aki szomorúságában vízbe csapkodja a retiküljét, de az őszintét megvallva, ennyi sikertelen próbálkozás után, egy pillanatra leeresztettem lelkileg, akár egy lufi. Szerencsére ott állt mellettem hű horgásztársam, aki minden versenyre elkísér, és egy gyors pszicho-tréninget tartva, visszarázott a versenybe. Új reményekkel indultam a vízrendszer távolabbi pontjait felderíteni, mikor a Tógazdával találkozva megtudtam, hogy egy csodálatos, 69 centiméteres csukát fogott a befolyónál Kata. Jókedvre derített a hal fogásának híre, mert Kata is nagyon kitartó horgász, megérdemelte már, hogy egy ilyen szép csuka kapjon a horgára. Elhatároztam, hogy elnézek én is hátra, így pár perces gyaloglást követően már ott dobáltam Kata jobbján. Egymás mellett állva, nem csak a kezünk járt, hanem a szánk is, így gyors tapasztalatcsere útján kiderült, hogy érdemes lenne twister-rel próbálkoznom. Igen ám, csak pechemre nem volt nálam ilyen csali, de Tomi, akinek ezúton is szeretném megköszönni, egyből adott egyet. A lágy gumi úgy mozgott a vízben, mintha élne, hát „ha ezzel nem fogok, akkor semmivel” jegyeztem meg és hajítottam is egyazon pillanatban befelé a horgon táncoló csalit.
Itt a hal!!!
Már a verseny felénél jártunk, mikor sok-sok hely átfésülése után úgy döntöttem, hogy visszatérek eredeti kiinduló helyemhez, a tökleveleshez.
Körülöttem, több helyen is láttam rablást, így egyértelmű volt, hogy a halak ott vannak, csak éppen, az eszükön nehéz túljárni. Egy kis nádas-csomó elé ejtettem be a Tomitól kapott twistert, mikor hirtelen egy finom, lágy koppintást éreztem. Határozottam beemeltem és felkiáltottam, „itt a hal”. A kis csuka, azonnal, mint egy torpedó indult az egyetlen, utolsó reményt jelentő náddarabka felé. A három méter távolságban lévő zöld-szigetre feltekeredett halacskát, egy pillanatig úgy éreztem, el fogom veszíteni, mert merítőm rövid nyele, lehetetlenné tette a szákolást. A feltekeredett pöttyös testűt néztem, mikor hirtelen, a jobbomon horgászó Marci egy versenykiemelőt csúsztatott a nádszál törzséhez és egy határozott mozdulattal már alá is szákolt a bébi-halnak. Micsoda ügyes horgász és ami még ennél is fontosabb, mekkora szíve van! Hát ez az, amit már korábban is írtam, ezeken a versenyeken a baráti hangulat ALAP, a horgászok, minden pillanatban, önzetlenül és örömmel segítik „versenytársaikat”, mint ahogy Marci tette velem. „Nagyon köszönöm az SOS segítséged, kedves ifjú horgász Titán!!!” mondtam és már nyúltam is a fogóm után, hogy minél hamarabb megszabadítsam a horogtól „zöld testű” vendégemet.
Fantasztikus nap volt
Volt olyan versenyző, aki ekkorra már több mint tíz halat fogott, így abban biztos lehettem, hogy ezzel az egyetlen csukámmal nem döntök guiness rekordot, de ami nekem a legfontosabb volt, a „kis krokodil” bearanyozta a napomat és emlékezetessé tette a 2010. Daiwa-Eurohorgász Parti Pergető Kupa harmadik fordulóját, melyet, magamat ismerve, még unokáimnak is nagy örömmel fogok elmesélni.
Igaz, a hátralévő két órában, több halat már nem sikerült fognom, de nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan versenyen vehettem részt: ahol Versenytársaim megdöbbentő eredményességről tettek tanúbizonyságot (az öt órás versenyen, több mint 400 halat fogtak a résztvevők, melyből az első helyezett, Viktor 21 db csukát!!!!!!!!!!). Ahol a Szervezők megint kitettek magukért, ahol Szabó Csillától, már a megszokott, értékes ajándékcsomagot kapta minden résztvevő, ahol egy csodálatos ebéd és torta volt minden kitartó pecás jutalma, és ahol minden induló sztárnak érezhette magát, mert az Eurohorgász magazin „mozgó-filmező” stábja, olyan riportokat készített profi és amatőr horgászokkal egyaránt, mint amilyet a Hollywoodi filmcsillagokkal szoktak a vörös szőnyegen.
Jövőre ugyan itt!
Ha tetszett a beszámoló és kedvet kaptál egy jó kis csukázáshoz, csatlakozz jövőre Te is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
horviaki 2010.12.09. 08:42:23
A horgászatnak nagyon nehéz ága a pergetőhorgászat.
Sok türelem ,gyakorlás kell hozzá ,hogy horogra csald a ragadozókat.Úgy látom ez meg van Benned és biztos vagyok , hogy előbb-utóbb sikeres leszel a "krokodil pofájúak" kifogásában.
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.12.18. 16:55:52
Gratulálok a kifogott kapitális csukához és üdvözöllek a horgászblog tulajdonosok között!
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu
Doricarp 2010.12.20. 19:49:57
Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat!
Megkérdezhetem honnan bukkantál rá a blogomra? Magazinból (eurohorgász), szörfözgetés közben a neten, baráttól hallottad esetleg?
No, megyek és elolvasom a Tiédet.
Nagyon szép a profil képed!
Üdv,
Dóri
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.12.20. 20:58:16
Az Eurohorgászban láttam a blogodnak a linkjét és gondoltam megnézem.
Bár figyelemmel követem a horgászújságokat is és a portálokat, ám jobban kedvem a blogok írásait. Itt az önjelölt írók a történetre, a taktikára és a természetre hegyezik ki az írásaikat, nem pedig a reklámra.
Szerintem nagyon jó kis horgászblogok vannak a Neten. :o)
Ez a blogolás olyan számomra, mintha a horgász irodalom undergroundja lenne.
Örülök, hogy egyel nőt most a számuk a horgász blogok íróinak.
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu
Doricarp 2010.12.21. 08:29:26
Értem és totálisan egyetértek Veled, a blog szuper jó dolog!
Bennem ez úgy fogalmazódik meg, hogy "kapni jó, de adni még jobb", vagyis, "írni jó a blogon, de mások írásait olvasni még jobb" :) Ennek tükrében, már több cikkedet is elolvastam tegnap, nagyon tetszenek!!!
Olmi 2010.12.28. 19:30:24
Puszi, Olmi