Kedves Olvasó!

Szeretnélek elkalauzolni a www.kalapeca.eu oldalra, ahol minden apró részletét elolvashatod az ősszel megrendezésre kerülő újabb gigantikus horgászversenynek!!!

Haverok, buli,halak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)

Kedves Olvasó!

Pár napja leközöltem Kalacsi János versenybeszámolóját, ma pedig arra készülök, hogy csokorba gyűjtsem a saját élményeimet a II. Női Eurohorgász Pergető Versenyt illetőleg. 

Szerintem a Női partipergető verseny minden évben a legjobb, legszínvonalasabb megmérettetés az országban, hogy miért?

A tavalyi I. Női versenyről annyit meséltem otthon, hogy idén Nővérem is úgy döntött, elkísér a Tőzeges tóhoz és végigizgulja, szurkolja velem az öt órát (talán jövőre már Ő is nevez? :)

Szóval reggel sikeresen megérkeztünk, annyira jó volt látni a kedves, ismerős Arcokat.

Az ország különféle pontjairól, km-ert, időt, benzin pénzt nem sajnálva, sorra érkeztek az elszánt Nők. Mindenki boldog volt, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy mi minden meglepetést tartogat számunkra a Főszervező, Kalacsi János.

Voltam már pár rendezvényen, de olyan látványszendvicseket, mint amiket reggel János az asztalra varázsolt, utoljára, magas költségvetésű, céges rendezvényen láttam.

A príma lakomát követően már azt hittem nem lesz több újdonság, de nagyon nagy örömömre tévedtem. Elkezdődött a sorsolás és tisztára olyan érzésem támadt, hogy December 6. van. No nem az időjárás miatt, mert szép időnk volt, hanem mert ott állt előttem  János a "Mikulás", akinek "volt zsákjában minden jó, Milka,Joker Labda, mogyoró :) 

A verseny kezdetét jelző dudahang elmaradt. No, nem azért, mert lefújták a versenyt, hanem mert János megszervezte, hogy felvonoljon a Tápiószentmártoni "nehéztüzérség".

Augusztus 20.-ai hangulatot idézve, olyan hangerővel lőtték ki a verseny kezdetét jelentő "ágyugolyót", hogy szerintem ezt még a víz alatti, mederben kuksoló halak is hallották.

Erika csodálatos csukával nyitott, (Gratulálok most is!) nem messze tőlem. Próbáltam én minden féle csalival, először saját cuccokkal, aztán VIP felszereléssel, Gabi haveromnak köszönhetően, aki időközben megérkezett és drukkolásba kezdett Nővérem és Apukám mellett. Ha annyi halat fogtam volna, mint ahányan drukkolnak, VAGY ha legalább egy akkora csukát fogtam volna, mint amekkora gyökeret a képen a kezemben tartok, győzök, de persze nem így lett.....

Az őszintét megvallva, az utolsó óra már szenvedés volt számomra. Az óriási bográcsban fortyogó gulyásnaknak, ugyanis olyan csodálatos illata volt, hogy minden energiámat össze kellett kaparnom, hogy az evés helyett még egy kicsit a horgászatra koncentráljak. "Szenvedéseimnek" az égen úszó felhőket ketté hasító "ágyugolyó" vetett véget, a versenyt ledurrantva.

Jöhetett a megérdemelt?ebéd :) Az íze, pont olyan volt, mint az illata, most is külön köszönet, azokank az Asszonyoknak, akik horgászpálcák helyett azen a napon is képesek voltak kést ragadni és zöldséget pucolni!!!

A bőséges levest, ünnepélyes, ajándékokban gazdag, díjkiosztó követte. Bor, Bolyhos pálinka, bögre, emléklap, tollak, wobblerek, dvd volt az ALAPcsomag(KÜLÖN KÖSZÖNET ANNAK, AKI CSOMAGOLTA!!!!), aki pedig halat is fogott és helyezett lett trófeát vihetett haza.

A verseny közben, mikor már látszott, hogy a dobogót nem veszélyeztetem, a kis Szurkoló-táborom, nem akarta a véletlenre bízni a dolgot, ezért vagy két tucat tombola szelvényt vásárolt.  Az eredményhírdetést követően, elkezdődött a nagy tombola-húzás, melynek fődíja egy hatalmas zászlórúd volt. Hihetetlen sok és értékes ajándék került kisorsolásra, mi mégis mindvégig a főd után, a közel 10 méter magas zászlórúdra áhitoztunk. Már majdnem úgy nézett ki, hogy se zászlórudat, se mást nem viszünk haza, mikor is Gabi haverom két szelvénye is nyerőnek bizonyúlt, megvédve ezzel tombola-becsületünket:) (az egyiket díjat, azonnal, nagy lelkűen nekem adta, amit most is szeretnék megköszönni!!! Majd fogunk vele nyáron valami nagy dögöt, ok Gabi? :).

Nem szaporítom tovább a szót, elég ha annyit írok: JÖVŐRE MEGINT ELMEGYEKÜNK!!!

Ha kedvet kaptál egy jó pecára (és Nő Vagy:), CSATLAKOZZ TE IS!!!

Kedves Olvasó!

A most következő írás, több szempontból is különlegességnek számít. Egyrészt, hogy, Női versenyről szól, másrészről pedig, mert maga a verseny Főszervezője, Kalacsi János írta, akiről köztudott, hogy az ország egyik legjobb Versenyszervezője.

Jó olvasást kívánok!

2011. április 03.-án került megrendezésre Tápiószentmártonban a második Női Parti Pergető Kupa!

A verseny napjára  a jelentkezők létszáma 38 főre emelkedett , ami 8 nevezővel több, mint a tavalyi versenyen volt. Reggel 7 órára volt kiírva a gyülekező, de sokan már jóval korábban megérkeztek a verseny helyszínére, hogy körbejárják a számukra idegen tavat és kinézzenek maguknak egy esetlegesen nyerő helyet!

Kissé hűvös, de nyugodt időjárási körülmények között fogyaszthatták el a reggelit a Dényi BT. által felajánlott kitünű látványszendvicsekből és előtte a finom Bolyhos ágyas pálinkákból!

Újdonságnak számított a sorsoláskor hogy egy joker labdát rejtettünk a többi közé, és ennek a kihúzója visszakapta a nevezési díjának összegét. A szerencse Molnár Nikolettának kedvezett, aki bizony jókora távolságról érkezett a versenyre, Debrecenből! További meglepetéssel készültünk a sorsolásra, aki az utolsó 5 indulási számot húzta ki annak vigaszdíjul egy nagytábla Milka csokoládét adtunk a kihúzott sorszáma mellé. Feszült figyelemmel hallgatták a megnyitón elhangzó jó tanácsokat, amely megnyugtatásul szolgált azoknak a versenyzőknek, akik életük első versenyén vettek részt, mert bizony a többsége először méretette meg magát ilyen rangos eseményen! Ami tőlünk szervezőktől és támogatóktól csak lehetett mindent megtettünk, hogy emlékezetes maradjon mindenki számára ez a remeknek ígérkező verseny.

A verseny pontban 09.00 órakor , nem minden napi körülmények között indult útjára.

 - A verseny kezdetét jelző dudaszó most elmaradt és helyette a tápióbicskei hagyományőrző tüzércsapat ágyúszavára kezdődhetett el az ország egyik legrangosabb női pergető versenye!

- Nem sokáig kelet várni az első fogásra, Schvart Erika villámgyorsan megmutatta miért is jött a versenyre! 67 cm es csukával adta meg az alaphangot a verseny további sikeresnek ígérkező folytatására.

Villám gyorsan elterjedt a hír, hogy a horgásztó újonnan felszabadított részeinél vannak a nagyobb csukák. Sorban érkeztek is  a versenyzők a tó ezen részére  hogy itt próbáljanak túljárni az éhes csukák eszén. Tóth Margaret egy a szélén álldogáló termetes csukát próbált étvágyra gerjeszteni, de elkésett, mert a falánk ragadozó már túl volt a reggelin így unottan hátat fordított Margaret műcsalijának.

- Közben a tó eldugott sarkában Szűcs Mónika már a második igen szép csukáját mérette le.

-Mlecsenkov Flóra a verseny legfiatalabb indulója 71cm-es csukával küzdött meg sikeresen!!

Tehát amit meghirdettünk, hogy tekintélyes csukákkal várjuk a versenyzőket az teljesen igazolta magát a fogott eredmények alapján.

A verseny második felére kettészakadt a mezőny, 3 versenyzőnél volt 3db fogás, a többiek egy-egy darabnál tartottak. Az utolsó órában Kalacsi Jánosné hajrázott a legjobban egy 74 és egy 73 cm es csukát fogva, és ezzel nyiltá téve a verseny végső sorrendjének kimenetelét. Jött is  a harmadik fogás, de sajnos érvénytelennek bizonyult mivel egy szép 3 kg os ponty rángatózott a botvégén műcsalival a hátába akadva!

- Örvendetes dolog volt, hogy valamennyi versenyző kitartott a verseny végéig kisebb pihenőkkel tarkítva, ami természetesnek mondható ebben a fárasztó horgászmódszerben.

Derekasan megdolgoztak kivétel nélkül a hölgyek a bográcsos ebédért és a melléjáró frissítő italokért. Amíg a versenyzők az ebéd elfogyasztásával voltak elfoglalva, addig Nagy Sándor barátom összesítette a személyre szóló fogási naplókat a regisztrált fogások alapján.

Nagyon szoros végeredmény született a dobogósok között, hiszen mind a három helyezett 3-3 db csukát fogott így senki sem tudta előre hogy ki lett a 2011-es  év Női Bajnoka!

- Az ebéd elfogyasztása után mindenki megkapta a számára előre elkészített ajándékcsomagot, emléklapot és a wobblereket. Kitűnő időjárási körülmények között mindenki győztesnek érezhette magát ezen a remek hangulatú versenyen ahol a hölgyek bebizonyították, hogy lesz ennek a versenynek évek múlva is folytatása, hiszen egyre többen neveznek a versenyre!

Köszönöm a kitartást, a sportszerű versenyzést mindenkinek!

Jövőre újra belevágunk, addig is feszes zsinórokat és nagy fogásokat kívánok!

EuroHorgász Magazin

Kalacsi János a verseny szervezője.

Aranyhal Horgászegyesület - Tápiószentmárton

                                                            VÉGEREDMÉNY:

 1.  Némethné Szűcs Mónika          Tápiószentmárton        3db csuka          239 pont

 2.  Molnár Lászlóné                        Nagykáta                     3db csuka          219 pont

 3.  Herczeg Orsolya                        Nagykőrös                   3 db csuka          174 pont

 4.  Kalacsi Jánosné                         Tápiószentmárton        2db csuka           167 pont

 5.  Sziládi Andrea                           Cegléd                         2db csuka            108 pont

 6.  Mlecsenkov Flóra                      Szigetszentmiklós        1db csuka             81 pont

 7.  Tomsics-Rangel Réka               Székesfehérvár              1db csuka            78 pont

 8. Schvart Erika                              Nagykáta                       1db csuka            77 pont

     Koncz Andrásné                         Szolnok                          1db csuka            77 pont

 9.  Farkas Éva                                  Várpalota                       1db csuka            75 pont

10.  Lévai Anett                              Tápiószentmárton            1db csuka            62 pont

       Kneifel Irén                                Gyula                            1db csuka             62 pont

11. Venyige Györgyi                        Kecskemét                      1db csuka           53 pont

12.  Holló Tünde                              Tápiószecső                     1db csuka           49 pont

13. Takács Ildikó                            Szigetszentmiklós              1db csuka            45 pont

14.  Berkóné Jónás Katalin               Szolnok                            1db csuka             44 pont

15. Szabó Johanna                            Szolnok                            1db csuka            40 pont

Legnagyobb hal : Kalacsi Jánosné, Molnár Lászlóné és Némethné Szűcs Mónika -74cm csuka

18 versenyző fogott halat: Össz eredmény 26 db csuka.

Kalacsi János EuroHorgász Magazin Versenyszervező

Kedves Olvasó!

Tudom, már két hónapja nem írtam semmit. Mentségemre szolgálhatna, hogy azért nem, mert széthorgásztam magam és nem volt időm papírra vetni az élménysorozatot, de sajnos nem így történt. Idén, még nem sok alkalommal tudtam eljutnom a vízpartig, de abból a pár horgászélményből, amin túlvagyok, most blog-ra vetek egyet :) Jöjjön, egy pergetéshez kapcsolódó impresszió, íme:

2011. februárt írt a naptár. A cudar hideg időjárás a vízpart helyett, a számítógép elé terelt. Emailjeimet olvasgattam, mikor hirtelen felfigyeltem, új üzenetem érkezett egyik kedves Barátnőmtől, Ilditől (akit én Pergetőkirálynőnek hívok-továbbiakban PK). PK egy páros horgászversenyre invitált a jobbján, mire én le is csaptam azon nyomban. A csónakos pergető-esemény, március 24-én került megrendezésre a Bugaszegi tavon. Mond ez az időpont valakinek valamit, így utólag?????

Mert nekem akkor mondott.... Majdnem letettem a hajam (ahogy Gabi barátnőm mondaná :), mikor kiderült, hogy erre a csodálatos napra virradólag kell átállítani az órákat, így az 5:30-as reggeli találka, a régi idő szerinti 4:30-nak felelt meg (először arra gondoltam, hogy nem vagyok százas, hogy ebbe belevágtam, mert ilyen korai keléssel, az éjjeli baglyon kívül, nem hiszem, hogy valaki még bepróbálkozik, no de akinek a peca az élete.... No chance :)

A hajnal frissre sikerült, már annak is örültem, hogy fel tudok kelni az ágyból,hát még annak, hogy megtaláltuk egymást PK-val a reggeli gyülekező előtt. Egyből csónakunk nyomába eredtünk, megkezdtük a bepakolást és pálcáink összeállítását. Apám!!!a csónak, megért egy misét, hamar rá kellett jönnünk, hogy a kis ladik úgy imbolyog ,mint egy török hastáncosnő. A vizet gyermek korom óta szeretem, no de beleesni egy pár fokos vízbe..."nem kéne" bíztattam magamat, ezért jobbnak láttam ülve szerelni!!!  sEzért szégyen ide, szégyen oda, én bizony ülve szereltem.

Hipp-hopp készen is lettünk a szükséges előkészületekkel, így már csak arra kellett várni, hogy halljuk, a "30-as indulhat,a 31-es indulhat,a 32-es indulhat" és ez a 32-es volt a mi mágikus rajtszámunk, így PK azon nyomban rá is izzított a motorra,s suhanni kezdtünk, mint az egyetemi évek :)

Nem mondom, volt csónak a vízen jó pár, de szerencsénkre nekünk is jutott még pár ígéretes hely, melyből választani tudtunk. Lehorgonyoztunk egy csodálatos nádfal előtt és vártuk a verseny kezdetét jelző dudaszót. Egy csöppet izgultam, hogy a bennem lüktető adrenalintól, nem fogom meghallani a verseny kezdetét jelentő jelzőhangot :), de örömmel nyugtáztam, hogy annak ellenére, hogy szívem a torkomban lüktet, legalább füeim a helyén maradtak és sikeresen kihallották nekem a rajt jelét.

Eszeveszett módon lendültek sorra a kezek a magasba, ki körforgóval, ki gumival, ki wobblerral eredt a halak nyomába. Az motoszkált a fejemben, milyen jó lenne ha mi fognánk az első halat, de morfondírozás helyett inkább a horgászatra koncentráltam.

Már vagy jó 5-7 perc eltelt, még senkin nem volt a sárga mellény (láthatósági-mellényt kell felhúznia annak a horgásznak, aki halat fog, ezzel jelezvén a mérlegelés szükségességét), mikor is PK megtörte a koncentrálástól parazsló csöndet „Dórikám, na látod, ilyenkor jó halat fogni”. Alig tudta ezt a mondatát befejezni, mire mondania kellett, "hozd a kiemelőt, itt a hal". Én félig háttal állva társamnak, azt hittem szivat, mire megfordultam és ránéztem gyönyörűen hajló botjára. Azonnal realizáltam, hogy ennek a történetnek a fele sem tréfa, itt bizony tényleg hal van a horog végén. Mesébe illő történet lett volna a mienk, ha…. Hát igen, hogyha az a bizonyos „ha” nem lett volna. A „ha” pedig abból fakadt, hogy a horog végén fickándozó csodálatos uszonyost fog nélkül látta el a Teremtő, ez a hal sajnos nem ragadozónak született, így annak ellenére, hogy egy csodaszép-kövér kárászt szákoltunk, a hírnév J és a pont elmaradt.

Átvizslattuk a vizet minden létező csalival, de több halat nem sikerült fogni (ekkor már egy újabb kárásznak is nagyon örültem volna…). PK-val egymásra néztünk és elhatároztuk, hogy más részen próbálunk szerencsét.

PK szakszerűen kormányozta a ladikot, vezette hajónkat a kiszemelt vízterület felé, én meg ráértem paparazzit játszani :), melynek eredményeként születtek a most következő képek:

A halak az új helyünkön sem akarták az igazságot, még egy koppintásunk sem volt, így úgy döntöttünk, jó magyar-honfoglaló nép módjára, vándorolni kezdünk és vagy négy új területet betámadva erőltettük tovább csoda-csalijainkat. Hogy-hogynem a bugaszegi csukákat mégis hidegen hagyta (mondjuk tényleg kegyetlen hideg volt :) minden próbálkozásunk, így a verseny vége előtt visszatértünk kiinduló helyzethöz, útoljára megpróbálni, az akkor már tényleg lehetetlennek tűnő feladatot, a csukafogást.

A versenyt, végül pont nélkül zártuk, de legalább annyi élményem nekem is adódott, hogy az utolsó öt percben fehér gumimat lekövette egy szép csukesz,igaz, az okos kis jószág becsapni nem hagyta magát, de legalább díszkíséretet adott csalimnak egy útra, már ez is valami....

Szomorú voltam egy kicsit, mert ragadozó halat nem sikerült fognunk, de egyben boldog is, mert egy fantasztikus napot töltöttem el PK-val, sokat beszélgetve, nevetve áthorgásztuk az öt órát,s ki tudja, legközelebb talán a csukák is csatlakoznak majd diskurzusunkhoz? :)

A győztes csapat, a horvátok csapata lett, nekik ezentúl is szeretnék gratulálni, szép volt!

Számomra, Kalacsi János által rendezett versenyek a horgász-versenyek legjobb referenciái! Ha egy baráti hangulatú, de küzdelmekkel teli, izgalmas versenyen kívánsz részt venni, ott a helyed Neked is 2011. május 29-én, vasárnap a Robinson Szigeteken!!!!

Egy biztos, én ott leszek :)

DORICARP AJÁNLÁSA: NE HAGYD KI AZ ÉV VERSENYÉT!!!

              
                         Tápiószentmárton Tőzeges Tó.

Helyszin: Tápiószentmárton Tőzeges Tó

 GPS Koordináták: N47.35808° E19.75053°

A verseny időpontja: 2011. Április 03. Vasárnap!  

A verseny jellege: Női Egyéni Parti Pergető Verseny! 

Nevezés: 5000ft/fő. Nevezni a verseny szervezőjénél lehet, a nevezési díjakat postai úton vagy átutalással is be lehet fizetni!

A nevezési összeg magában foglalja a kísérő részére is, a reggeli, ebéd, és az italok árát!

Postai befizetés esetén:Kalacsi János 2711 Tápiószentmárton Madách u.37.

Átutalással: OTP Utalási szám: 11773683-69022302 /a megjegyzés rovatban kérjük ráírni a versenyző nevét!/ 

Nevezési határidő:2011. Április 01.

A verseny szervezőjének elérhetősége:Kalacsi János Tel:+36-30-2006487,email:kalacsij@t-email.hu

A verseny menetrendje:

07.30-tól 08.30-ig: a versenyzők fogadása, reggeli, sorsolás.

08.45-től 09.00-ig: rajthelyek elfoglalása a sorsoláskor kihúzott emelkedő sorszám szerint!

Verseny ideje: 09.00-órától 13.00-óráig tart.

Ebéd: 13.15.-től 13.-45.-ig!

Ünnepélyes eredményhirdetés: 14.00-órakor lesz a halőrháznál!

Magyarországon másodszor  kerül megrendezésre kizárólag Női versenyzőkből álló Parti Pergető Kupa újabb remek helyszínen, Tápiószentmártonban!A verseny névadója és támogatója az EuroHorgász Magazin!A versenyről képes beszámoló fog megjelenni az EuroHorgász Magazinban!Valamennyi versenyző ajándékban fog részesülni!Szeretettel várjuk olyan hölgyek jelentkezését is akik még soha nem indultak versenyen! Itt a nagy lehetőség, hogy részesei legyenek az ország második Női Parti Pergető versenyének, amelyet a jövőben tovább fogunk folytatni!

Szabályok:Bármilyen pergető módszer és műcsali használata megengedett,de csak egyetlen csalival szerelt készség használható!Pl: a twister fölé nem köthető műlégy!A horgászbotok hossza és súlytartománya nincs limitálva. Csak a szabályosan,nem kívülről akadt ragadozó halak számítanak bele a pontozásba!A halakat a mérlegelésig kíméletesen élve kell tartani,az elpusztult halakat a versenybírók nem mérik le!A versenybe beleszámít a csuka,süllő,harcsa és a sügér. Minden versenyzőnek kötelező a merítő, haltartó, és a horogkiszedő csipesz használata!

Fontos! Minden versenyző tetszés szerint hozhat magával egy fő segítőt, aki kizárólag a merítésben és horogkiszedésben segítheti a versenyzőt! 

Pontozás: Minden kifogott ragadozó /harcsa, csuka, süllő,/ cm-ként 1pont+10 bónusz pontot ér.Pl:egy 60cm csuka 60+10=70 pont.A sügér megfogásáért cm-ként 1pont jár! Azonos pontszám esetén a több halat fogó versenyző a kedvezményezett. Amennyiben a darabszám is meg egyezik a nagyobb hal fogása a döntő.

Díjazás: l.-ll.-lll.-helyezettek, valamint a legnagyobb halat és a legtöbb halat fogó versenyzők az EuroHorgász Magazin által felajánlott értékes díjazásában fognak részesülni!

A versenyen a versenyzők saját felelősségükre vesznek részt, a versenyen esetlegesen történő balesetekért, károkért a rendezőség felelősséget nem vállal!

Kedves Olvasó!

A tavak jégpáncélt hordanak, így amíg a tavasz beköszönt, ajánlom Mindenki figyelmébe az Eurohorgász TV Magazin januári adását, mely a Fishing and Hunting csatornán látható a következő időpontokban:
- 01.25 - kedd        - 22 óra
- 01.27 - csütörtök  -  8  óra 30 perc
- 01.29 - szombat   - 19 óra
- 01.31 - hétfő         - 13 óra
- 02.03 - csütörtök   - 23 óra
- 02.05 - szombat    - 01 óra
- 02.09 - szerda       - 20 óra
- 02.13 - vasárnap    -   9 óra

Mindenkinek jó szórakozást és horgász-élményben dús tv-perceket kívánok :)

Mint ahogy nyaralni, utazni, szórakozni sem egyedül szeretek, így van ez a horgászatot illetőleg is. E csodás sportot, amikor csak tehetem, édesapámmal együtt, csapatmunkában űzöm. Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy kettőnk közül ki volt nagyobb izgalomban 2009. június 12-én, pénteken reggel 7óra 30 perckor, mikor megérkeztünk a Somogy megyei Gerézdi-tavakhoz. A tó festői környezetben fekszik, tíz igényesen kialakított horgászhely várja az odalátogatókat. Az előre lefoglalt kilences álláson sikerült két botunk végszerelékét gyorsan a vízbe juttatni, így 8 óra 30 perckor már neki is állhattunk jól megérdemelt reggelink elfogyasztásához, és persze nagyon bíztunk benne, hogy pikkelyes barátaink is legalább annyira éhesek, mint mi :).

Korábban sok csodálatos képet láttunk, izgalmas beszámolókat olvastunk a Gerézdi-tavakról, így titkon reméltük, hogy a tó lakói közül legalább egy hajlandó lesz fényképezőgépünk elé állni egy gyors fotó erejéig. Legnagyobb örömünkre a reggelit nem volt időnk befejezni, mert 9 óra 15 perckor intenzív fütyülésre lettünk figyelmesek. A környéket nem annyira ismerve, azt hittük a somogyi gőzös halad el a tó mellett, de örömmel nyugtáztuk, hogy szó sincs semmiféle vonatról, itt bizony a kapásjelzőnk muzsikált bőszen. Öröm volt nézni, ahogy szalad le a damil a dobról, míg a füttyparádé egy pillanatra sem hagyott alá intenzitásából. De a nézelődés helyett, inkább a tettek mezejére léptünk, aminek eredménye, 10 perces kíméletes fárasztás után ez a gyönyörű ponty lett.

 A kifogott tövest, vízzel lelocsolt matracra fektettük, a szakáll nélküli horog ütötte kis sebet fertőtlenítettük, egy fényképet készítettünk róla, és már engedtük is vissza éltető elemébe.

 A fogás előtt is nagyon jó volt a hangulat, mert örültünk, hogy víz mellett vagyunk kedves horgász-szomszédok társaságában, és kultúrált környezetben van lehetőségünk kedvenc hobbinkat, a horgászatot gyakorolni. A fotózást követően jókedvünk csak fokozódott, nagyon boldogok voltunk, hisz titkos kívánságunk, a „legalább egyet fogjunk”, várakozásainkat messze felülmúlva, hihetetlen gyorsan bekövetkezett. És akkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet…

 Nem kellett sokat várni a következő jelentkezőkre sem, körülbelül 40 perc különbséggel először apukám, azután megint én fogtam egy csodálatos tőpontyot.

 Mind a kettő potyka szinte ugyan olyan intenzitással tudatta velünk, hogy ők bizony a damil másik végén vannak, és köszönik szépen, a Haldorádó NAGY PONTY 12mm-es pellet nagyon is ízlik nekik. Természetesen ez a 6kg-os hibátlan töves is, a gyors és kíméletes fotózást követően, elnyerte szabadságát és visszaúszhatott otthonába.

 Az időjárásra nem volt panasz, a nap néha sütött, néha nem, a szél egyenletesen fújt szemből, szerencsénkre felénk irányítva a halakat. Azt álmunkban sem reméltük, hogy bajszos vízi barátainknak olyan jó lesz az étvágyuk, hogy a velük való foglalatoskodás miatt sátrunk felállítását és berendezését többször meg kell szakítani, és éjszakai hálóhelyünk elkészítése így csak késő délutánra fejeződik be.

Szinte észre sem vettük, eltelt a nap és ránk esteledett. Fantasztikus érzés volt ülni a tóparton, visszaemlékezni az elmúlt 12 órában gyűjtött élményekre, és közben hallgatni a madarak csiripelését, a békák koncertjét, a közeli faluban lakó kutyák ugatását. Ilyenkor mindig megerősödik bennem, hogy a természetben lenni, horgászni, ez az, ami nélkül nem tudom elképzelni az életem.

 A pénteki napon az utolsó, nyolcadik nyurgát apukám este tíz óra körül fogta, majd tizenegy órakor bevackolódtunk sátrunkba, és mivel a kapásjelzőink szótlanul álltak, álomba merültünk.

 Negyed öt volt, mikor a sátor zipzárját felhúztam és kikukucskáltam. Csönd és nyugalom volt odakint, egy-két madár csiripelése törte csak meg a tó csendjét. Újracsaliztunk, és már mehettek is vissza végszerelékeink, bízva benne, hogy a gyönyörű nyurgák kapókedve ezen a napon sem csökken. Az első napsugarak felbukkanásakor már szákolhattam is apukám újabb hibátlan tőpontyát, majd hat órakor a másodikat. A tónál töltött harmincnégy óra alatt a legszebb nyurgapontyomat (70cm és 7,5kg, ami új egyéni csúcsomat jelenti) a szombat reggeli napsugarak fényében fogtam. Olyan pontosan sípolt hét órakor a kapásjelzőm, mint tizenöt évvel ezelőtt általános iskolámban a tanítási órák kezdetét jelentő csengő. Ennek a bajszosnak már a kapása is ígéretesnek bizonyult, ugyanis harcifékes orsóm dobja úgy pörgött, mint búcsúban a körhinta. A bot megemelését követően éreztem, hogy szép hallal van dolgom, mely a végsőkig úgy küzdött, mint egy kiváló harcos. Ez a nyurga, nagyon nemes ellenfél volt, 15 percen keresztül kíméletesen fárasztottam, mikor is apukám segített megszákolni.

Ma már néhányan legyintenek, ha 7,5kg-os halról hallanak, mert vannak, akik számára csak a 20+ példányok az értékesek, számomra viszont e csodálatos ponty leírhatatlan boldogságot jelentett és jelent a mai napig, elfelejteni sosem fogom.

Visszaengedni egy ilyen nemes halat, legalább annyira fantasztikus érzés, mint mikor megfogja az ember.

A Gerézdi-tavak gazdag halfaunáját bizonyítja az is, hogy a szebbnél szebb pontyok között elvétve egy 1kg-os dévérkeszeget illetve egy hibátlan compót is sikerült megfognunk, mivel a Haldorádó nagy ponty pelletnek ők sem tudtak ellenállni.

Délelőtt 11 óra lehetett, mikor először apukám, majd rá 5 percre én kezdtem el fárasztani egy-egy újabb pocakos pikkelyest.

Szombaton délben már éreztem, hogy bizony jól jött az az öt óra alvás az éjjel, mert nemhogy csökkent a tó lakóinak intenzitása, hanem érezhetően nőtt (pedig azt hittük a pénteki eseményeket már nem lehet fokozni).

Épphogy csak lefényképeztük, lefertőtlenítettük és visszaengedtük a legutóbb kifogott pontyokat, az újra csalizást követően megint elhúzta egyik botunkat egy töves.

Már délután három óra volt, mikor apukámnak sikerült másfél napos horgászatunk legnagyobb súlyú halát megfognia, ez egy csodálatos 8 kg-os pocakos ponty volt. Korábbi társaival ellentétben ez a harcos egész finoman kapott, kettő picit csippantott és otthagyta a csalit (ha nem figyeltünk volna, akár azt is hihettük volna, hogy csak a helyi madár az, mert él a tó körül egy madár, aminek hangja kísértetiesen hasonlít kapásjelzőnk hangjához). Pedig apukám már indult is volna a bot felé, de látva, hogy abbamaradt a kapás visszamentünk pakolni cuccainkat, előkészülve a hat órakori induláshoz. A ravasz potyka megvárta, amíg vagy 10 métert eltávolodunk a botoktól, és akkor hirtelen olyan erővel húzta a damilt, mint egy torpedó. Én csak hangosan nevettem, ahogy apukám mindent ledobva, el kezdett rohanni a bot felé. 12 perces kíméletes fárasztást követően sikerült szákba terelni ezt a csodálatos halat.  

Apukám Torpedója (mert így neveztük el a 8 kg-os tövest) után még két kapásunk volt, az egyik délután öt órakor, melynek végeredményét nagyon kedves barátunk, Barta Balázs (A Barta Team oszlopos tagja)

 Az utolsó kapásunk pedig, hat órai indulásunk előtt tíz perccel volt. Már csak szerelékeink voltak bedobva, minden mást összepakoltunk és készen álltunk, hogy búcsút intsünk e csodálatos tónak, mikor is az egyik kapásjelző erőteljes sípolásba kezdett. Apukám volt a fürgébb, aki egy pillanat alatt a bot mellett termett és megemelte azt. Bevágás előtt úgy gondoltuk, hogy ez is olyan 5-8 kg közötti lesz, a korábbi példányokból kiindulva, de legnagyobb megdöbbenésünkre a megakasztott hal, szinte irányíthatatlan volt és alig 30 másodperc alatt be is úszott a nyírfa alatti akadósba. Percek teltek el, de a hal nem mozdult. A legetikusabbnak azt találtuk, hogy rálazítunk, hátha ki tudja a hal szabadítani magát az akadóból annyi damilt lehúzva, amennyi számára szükséges. Várakozásunk beigazolódott, nemes ellenfelünknek sikerült a horogtól megszabadulnia és boldogan úszott vissza, a tó közepébe. Egyik szemünk sírt, mert nem volt lehetőségünk meglátni, hogy mekkora hallal hozott össze minket a sors, másik viszont nevetett, mert a hal horog nélkül szabadon tudott távozni. Mondtam is apukámnak, talán jobb is így, mert ezek után megvan az újabb küldetés, vissza kell térnünk Gerézdre és ki kell fognunk ezt a ravasz halat.

Kedves Olvasó!

Fishing and Hunting TV csatorna: Akinek nincs Fishing&Hunting TV csatornája, annak sem kell tovább szomorkodnia!!! Mert hála az Eurohorgász magazinnak, a 2010. augusztus 15-ei, Nagybivalyoson megrendezett pergetőversenyről készült film, mely eddig csak a F&H csatornán volt látható, immár minden internettel rendelkező számára ingyenesen hozzáférhető a következő linkre kattintva: www.eurohorgasz.hu/horgasz-video.php

A nulladik adás névre hallgató, 40 perces, akciókkal teli csukahorgászatot megörökítő film három részletben került feltöltésre az Eurohorgász magazin honlapjára. Ha nincs 40 perced hogy végignézd, de mégis szeretnél látni egy hatalmas, 81cm-es csukát, akkor ajánlom figyelmedbe az előbb beillesztett link 09:23 percét. Ott ugyanis egy ún. "Action inside" rész keretében ismerkedhetsz meg életem legszebb krokodiljának elejtéséről készített riporttal és persze, magával a "szörnnyel" is :) A rajtam lévő poló szerintem magáért beszél :)))) Köszi +1szer Gergő :)))

MTV2 csatorna: A horgászok által közkedvelt, informális és egyben szórakoztató tv sorozatot, a Pecatúrát vezető Gaskó Balázs és Füstös Gábor, a 2010. december 31-ei, szilveszteri adásban lapszemlét tartanak és számomra nagyon megtisztelő, hogy az "Élménybeszámoló női versenyzőként" című cikkemet említik, mint az Eurohorgász magazin decemberi számának egy érdekessége. Ha az íráson túl, az adásra is kíváncsi Vagy, meg tudod nézni a következő linken (internet exploreren keresztül nézd a videót), az előbb leírt rész a műsor 03:59 percétől látható: videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/31/16/Pecatura_2010_december_31_.aspx

2010 decembere van. Ha csak leírom ezt a hónapot, már ettől is kiráz a hideg és belesajdul a szívem, ha arra gondolok, mennyi napot kell még aludnom a következő tavaszi pontyhorgászatomig. Mivel nem medvének születtem, azaz a téli-depressziót és kesergést pusztán alvással nem tudom feledtetni, ezért úgy döntök, hogy megpróbálom színesebbé, melegebbé varázsolni ezt a fagyos időszakot, a 2010-es év, számomra legszebb horgászélményének felelevenítésével.

Induljon az időutazás, irány a nyár és a nagypocakosok vízi-világa!

Néha „játszani” sem egyszerű

2010. július 31. szombat van. Felkelek, tisztálkodás és gyors reggeli után belevetem magam a játékba, „legózni” kezdek.  Még szerencse, hogy gyermekkoromban imádtam a legót és sok órán keresztül rakosgattam a darabokat, ez bizony, most felnőtt fejjel nagy segítség. Adott ugyanis a következő feladat: irdatlan sok horgászfelszerelés fekszik a járdán a közepes méretű kocsink körül, és ahhoz, hogy el tudjunk indulni, ezt nekem ma reggel, ha lehet gyorsan, be kell pakolnom. Szeretem a kihívásokat, így neki is állok, de hamar rájövök, kicsit fárasztóbb ez a verzió, mint amit anno kirakós játéknak hívtam. Már nehezedni érzem a derekam, mikor egy erőteljes lökéssel az utolsó darabkát is sikerül bepréselnem. El sem hiszem, kész…

A szomszéd úr elsétálva mellettem a kocsinkra tekint, és nevetve megjegyzi: „Dóri, hát te hova ülsz majd?” A kérdés jogos, motyogom magamban, de valahogy nem tudok mosolyogni, mert, bele sem merek gondolni az igazságba...

Három napos csapadék-harc

Olyan 100 km-re lehetünk a tótól, mikor hirtelen esőfelhők borítják be az eget, és ömleni kezd a víz. Na már csak ez hiányzott… „amíg odaérünk, addig simán eláll” bíztatom Apukámat, az égiek viszont nem adják fel a csapadék-harcot, sőt… A célhoz nagyon közel, a szomszéd faluban vagyunk már, mikor hirtelen olyan érzésem támad, a mennyei erősítés megérkezett, még többen zúdítják fejünkre a hűvös, hatalmas cseppeket. Mikor a falubeliektől megtudjuk, hogy már három napja egyfolytában szakad az eső, peca-társam eljátszik a „visszafordulás” gondolatával.

A hétköznapokban racionális emberként cselekszem, de ha horgászatról van szó, akkor nem csak öltözködési stílust, hanem jellemet is váltok, fanatikus leszek. „Annyira vártam ezt a túrát, női megérzés: vágjunk bele” mondom, mire mindketten kiszállunk alacsony fekvésű kocsinkból (mellyel, a tóig vezető sártengerben egy métert sem tudnánk megtenni) és elkezdjük feldobálni, a tógazda által segítségünkre küldött dzsip platójára, felszerelésünket. Női mivoltomból eleinte próbálok még olyanokra odafigyelni, hogy a sátor, a hálózsákok, a ruhák kevésbé ázzanak, de a fedetlen plató és a zúduló özönvíz hamar megértetik velem, küzdelmem hiábavaló.

Bár pakolás közben volt rajtam esőkabát, mikor beszállok a pickup-ba, érzem, sapkámtól, cipőmig, mindenem csupa víz. Egy-két másodpercen kívül, azonban nincs több időm ezen idegeskedni, mert a térdig érő sárban a négykerék-meghajtású jármű hirtelen megcsúszik, 70 fokos szöget változtatva eredeti útirányához képest. Nem kell becsuknom szemeim, így is lepereg előttem a képzeletbeli képsor, miszerint felborulunk, és mindenünk odavész. A terepet már oly sokszor megjáró vezetőnk viszont szerencsére, művészi technikával irányítja a félig önálló életet élő dzsipet, és még szinte fel sem tudok eszmélni a „csúszós” rémálomból, mikor ő már mosolyogva int, megérkeztünk, kezdődhet a lepakolás.

 
Mesébe illő fordulat

Pár órával ezelőtt horgászni indultam, de azt nem gondoltam volna, hogy a peca megvalósításához majd „triatlonoznom” kell. Igaz, most nem a klasszikus úszás, kerékpározás, futás sport-kombinációra gondolok, melyet serdülő koromban versenyszerűen űztem, hanem arra a kényszerhelyzetre, miszerint horgászhelyünk elfoglalásához három eszközt is igénybe kell vennünk: személygépkocsit, dzsipet, csónakot.

Mikor a felszereléssel csurig megrakott ladikunk eléri a stéget, az esőzés hirtelen alábbhagy, majd pár perc után, teljesen leáll. Nem tudjuk mire vélni ezt a mesébe illő fordulatot. „Vajon csak egy szusszanásnyi szünetet kapunk, hogy rendezni tudjuk ázott sorainkat, vagy tényleg csoda történik?” teszem fel a költői kérdést, miközben gőzerővel kezdünk dolgozni a sátor felállításán.

A szállítás alatt úgy elázott minden holmink, hogy ennél vizesebb már nem is lehetne, ezért úgy döntök, egyenként elkezdem kiteregetni őket, hátha néhány darab estére némileg megszárad.

Másfél óra telik el „szárazon”, de az esőkabátot még mindig nem merem levenni, talán babonából… A horgászszállás mostanra már kellően otthonos: a sátor áll, a ruhák száradnak, a csomagok védett helyen, végre elkezdhetünk azzal foglalkozni, amiért valójában idejöttünk, a horgászattal.

 Néha a női megérzés aranyat ér

A nyolchektáros tavon öt horgászhely van kialakítva. A behordás határait a lerakott bóják jól jelzik, eltéveszteni nem lehet. Radarozni kezdünk stégünk, az „egyes” állás névre hallgató terület előtt. Minél több időt töltünk a tavon, egyre több részlete rajzolódik ki a víz alatti titkos világnak. Mire odáig jutunk, hogy kiválasztjuk a három horgászhelyet, összeáll a kép. Stégünk előtt 30 méter hosszan, egy alacsonyabb (kb. 100 cm) víz terül el, aljzatán vékony iszapréteggel, majd ahogy a tó közepe felé haladunk, egy rövidebb akadó-sor és mélyülő víz (mintegy 160-180 cm) tárul elénk.

Úgy döntünk, hogy bal oldali botunkat a tó közepéhez húzzuk (legmélyebb pontja a tónak), a középső és jobb szélsőt pedig, az akadó-soron túl, kissé sekélyebb vízben helyezzük el. 

Bal oldali botunkra a borús időjárás következtében sushi pelletet fűzünk és magvas etetésünktől, végszerelékünket, mintegy 10 méterre helyezzük el. Éppen a lepényhal ízesítésű bojlival csalizott középső botot nyújtom ki a ladikból stégen álló társamnak, mikor hirtelen irdatlan sípolásba kezd fél órája beélesített bal oldali jelzőnk. „Micsoda bíztató kezdet” kiáltok fel és „atom anti” módjára pattanok a bothoz, hogy megküzdjek a tó első jelentkezőjével. Ez az a pillanat, mely „gyógyszer” az elázásra, a sártengerre, a pakolásra, képes minden szörnyűséget feledtetni. Fantasztikus érzés!

Társam rutinszerűen szákol, így éhes vendégünk már a pontymatracon fekszik, várja a horogszabadítást. „De szép egészséges hal!” mondom és gyors fertőtlenítést követően, búcsút intek neki. Egy pillanatra még látjuk, aztán hirtelen, huss… eltűnik a zöldes tó vizében.

 Jócskán elszalad az idő, szinte észre sem vesszük, hogy beesteledik. Boldogan üldögélünk a stégen s arról beszélgetünk, néha a női megérzés aranyat ér. Milyen kár lett volna visszafordulni, hiszen eddig minden titkon remélt óhajunk megvalósult: az eső teljesen leállt, a halak kapókedve beindult, már négy csodálatos tövest sikerült fognunk, és még hol van a túra vége…

Szúnyogot etetünk reggel, délben, este

Vasárnap hajnalban nekiállunk a magvas etetés második etapjának, jól megszórjuk a bójákat, bízva a nagypontyok étvágyában. A falubeli kakasok kukorékolása jelzi, hogy bár az egész hegyen egyedül horgászunk, ennek ellenére 10 km-es körzetben azért vannak rajtunk kívül is élőlények.J (Ha valaki békére, természetre, vízi idillre és csodálatos halakra vágyik, én mondom, megéri ide eljönnie.)

„Minden a helyén, jöhet a reggeli” jegyzem meg viccesen, és kényelmesen hátradőlök a székemben, mire Apukám olyan finom magyaros reggelit rittyent össze a gázon, hogy még órákkal később is azt emlegetem. Nem vagyok az az elkényeztetett „gyerek”, de ez az összkomfort most nagyon jól esik. :)

Tizenegy óráig három csodaszép pontyot sikerül fognunk, mindegyik a sushi ízesítésű pelletet húzza el. Újracsalizom és behúzom a végszereléket, majd mikor visszaérek a stéghez, azonnal beülök a napernyő alá, hogy a tűzként melegítő napsugarak elől egy rövid időre menedéket leljek. Ember legyen a talpán, aki képes lett volna megjósolni, hogy a folyamatos esőzést követően hőséghullám és egymillió szúnyog tör ránk. Harminc fok felett van a hőmérő, de nem tehetem meg, hogy leveszem a farmert, mert nincs kedvem még több szúnyogot etetni.

Nem túlzok, sok helyen horgásztam már életemben, de ennyi vérszívó még sehol sem támadt rám egy időben. Itt ülök a stégen méhész-sapkában, pólóban, farmerban, kezemben egy flakon szúnyog elleni spray és azt várom, hogy minél hamarabb, valamelyik boton kapás legyen. Ugyanis ez az egyetlen esemény, mely pár perc erejéig képes elvonni figyelmem és feledtetni a miniatűr zünnyögők, húsz órán át tartó folyamatos ostromát.

Rekord méretű tükrös

Délben, mintha elvágták volna, hirtelen teljesen leáll a kapás. A nagy csöndre való tekintettel ebédelni kezdünk, és azon tanakodunk, hogy esetleg áthúzzuk középső és jobb oldali bójáinkat máshova, mert eddig ezekről a helyekről még egyetlen kapás sem érkezett.

Már négy óra telt el a déli harangszó óta, mikor bal oldali botomon az orsó félelmetes gyorsasággal kezd peregni. „Ez aztán szép hal lesz” mondom és máris a bot mellett termek. Gyorsan bevágok, „WOW, itt a hal” kiáltom s érzem, életem legszebb uszonyosával van dolgom. A bójához leszórt több kilogrammos magvas etetéstől mintegy 10 méterre letett végszereléket szippantotta fel (sushi pellett megint csak), és bár próbáltam gyors lenni, ő mégis gyorsabbnak bizonyult. Dőlő-bójánk ugyanis hirtelen víz alá merül, „vajon rátekerte magát?” kérdem, és azon hezitálok, hogy csónakba vetem magam. Szerencsémre, azonban a jelző-eszköz „keljfeljancsi” módjára, hirtelen újra a felszínre tör, ezért úgy döntök, partról folytatom a fárasztást. Kezemben tartom a csodás ívben görbülő botot, a fék folyamatosan „muzsikál”, ellenfelem pedig, delfin módjára szeli a habokat, még mindig megállás nélkül tör a tó közepe felé. Jó pár perc pereg le, mikor végre egy pillanatra fáradni érzem. Azonnal pumpálásba kezdek, és nekiállok a titán bevonatú, 31-es monofil dobra történő visszacsévélésének.

A stég lábánál mikor megpillantom az óriási bajszost, libabőrös lesz mindkét kezem. Ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer hőségben kiráz majd a hideg…

A nagy test jól kiúszta magát, jöhet a szákolás, sebfertőtlenítés, mérlegelés és a várva várt fotó. Hatalmas uszonyokkal és pocakkal rendelkezik „új rekordom”, minden erőm össze kell szedjem, hogy meg tudjam emelni. Finomam, vízzel locsolgatom a matracon, nehogy ez az iszonyat meleg kárt okozzon hatalmas testében.

A mérleg 11,96 kg-ot mutat, boldogságom leírhatatlan, amint az a fényképen is látható!!!

Életem legnagyobb potykája ez a csodálatos hal, örömömben ugrálni szeretnék, de félek, a stég beszakad, így inkább nyugton maradok és egy-egy „jeee” szócskát kiáltok szolidan, melyre a tőlem négy méterre sütkérező teknősök inkább a vízbe menekülnek. J

Fantasztikus élmény egy ilyen élőlényt megfogni, és pár perccel később szabadon engedni. Fél órával az akció után is, egekbe szökik az adrenalin szintem, ha becsukom a szemem és lefuttatom a fogás körülményeinek eseménysorozatát.

Ha egy üzlet egyszer beindul…

A következő kapás a középső boton jelentkezik.  „Úgy látszik, mégis jó döntés volt várnunk, mivel az egy napja hallgató jelző, végül vidám dalolásba kezdett” mondja Apukám, miközben izgatottan lessük a szákolás első lehetséges pillanatát. A súlyából ítélve valószínűsíthető, hogy az alig egy órája fogott rekord pontyom „testvére” szippantotta fel horgász-partnerem lepényhal ízesítésű bojliját, mert a digitális mérleg kijelzőjén megjelenő 11,87 kg, éppen csak pár dekával marad előző tükrösöm tömegétől.

Tikkasztó meleg van, homlokunkról szüntelenül folyik a víz. Egy nádasba rejtett, általam „szúnyog-sziget” névre keresztelt stégen ülünk, ahol „normál” ember maximum két percet lenne képes eltölteni a tornádó alakzatot kirajzoló vérszívók hadteste miatt.

A horgászatban viszont az a rendkívüli, hogy az előbb felsorolt tényezők ellenére, mi mégis úgy éljük meg ezt a vasárnapot, mint „2010 legemlékezetesebb 24 órája”.  

Három a magyar igazság mondja a szólás, melyet, úgy látszik pocakos vízi barátaink is ismernek. A két 10+ után, már azt hisszük nem lehet fokozni a napot, de este fél kilenckor egy 10,17 kg-os tükrös csatlakozik elődjeihez, megvalósítva így a „vasárnapi bajszos-triumvirátust”.

Másnap, hétfő délután három óráig még tíz darab csodaszép pontyot és két igen nagytestű compót sikerül fognunk, így indulás előtt meg is állapítom: „bár most kénytelenek vagyunk azt mondani viszlát, egy biztos, jövőre visszatérünk és megint meglátogatjuk Miszlát”. :)

Minden kedves Olvasónak horgász-sikerekben gazdag 2011-es esztendőt kívánok!

Tavaly ősszel került megrendezésre az első magyarországi Pontyshow. A standok között sétálva találtam rá a CARP’R’US nevű cégre. Magyarországi képviselőivel megismerkedtem, akik bemutattak a britt cég alapítójának, Ray Dale Smith úrnak is. A kiállítás nagyon jó lehetőség volt, mert a személyes ismerkedésen túl, a vállalat azt is lehetővé tette, hogy kipróbáljam termékeiket élesben, horgászataim során.

 Erős horoghoz, erős zsinór dukál

Mint minden horgásznak, nekem is van kedvenc vízterületem amit az év során többször fel is keresek, de horgásztúráim megtervezésekor mégis mindig arra próbálok törekedni, hogy új tavakat is felfedezzek, olyan helyekre menjek pecázni, ahol eddig még sosem jártam. Ezért is örültem annyira, mikor pár héttel ezelőtt felhívott a Benta-horgászpark vezetősége és felajánlott egy egynapos vendég-horgászatot az 1-es tavukon. El is határoztam, hogy most vasárnap elmegyek Apukámmal, felderítem ezt az eddig számomra ismeretlen vizet.

 Horgászataim előtt mindig keresek egy nyugodt kis helyet, ahol elkészítem a hajszálelőkéket és átgondolom a másnapi stratégiát.

Javaslat: ha több napos túrára megyek, akkor bőven van időm a parton megkötni az előkéket, de egy pár órás horgászat előtt, érdemes, amit csak lehet már otthon előkészíteni, így a vízparton sokkal több idő marad pecázásra.

Mivel azt hallottam, hogy a tóban sok helyen van akadó, és hogy az ott élő halak rendkívül erősen küzdenek, így választásom egy rövid szárú, kiváló minőségű horogra, a CARP’R’US cég Centurion 2000 nevű termékére esett.

 Javaslat: Ha akadós terepre megyünk horgászni, a halak szájának megóvása céljából, használjunk rövid szárú horgot.

 Erős horoghoz, erős zsinór dukál, így a szerelékek kötéséhez a Smooth névre hallgató 25librás fonott zsinórt használom fel. A zöld színű zsineget magába rejtő kis fekete műanyag doboz, azonnal elnyeri tetszésem.

Praktikus, mert védi a fonottat az eső és a piszok ellen, illetve a tetején egy olyan kis szerkezettel van ellátva, ami képes elvágni a zsinórt, így nem probléma, ha nincs a közelünkben kés vagy olló.

Javaslat: A biztos akadás érdekében használjunk mouthsnaggert. A horogra húzott szitakötő lárva bármelyik színben jó választás.

Tele a tó

Reggel 7 órakor érkezünk a tóhoz, sajnos hamar kiderül, hogy a helykereséssel nem kell sok időt eltöltenünk, ugyanis alig van már szabad állás. Meresztgetjük a szemünket, s mivel mind a ketten úgy látjuk, hogy a tó leges legvégén két nádcsomó közé még elférünk, elindulunk.

A horgásztársak mellett elvonulva, gyors statisztikát készítünk, 90%-uk csemegekukoricával horgászik, a maradék 10% pedig pellettel, kifli bojlival, csontival vagy gilisztával.

Alapozzunk!

Gyors kicsomagolás és szerelés után, az etetőanyag gyúrásához látok. A mézes illatú finomságot, csemegekukoricával bolondítom meg.

Javaslat: Az etetőanyaghoz adjunk csemegekukoricát, a nedvesítéshez pedig, használjuk fel a tó vizét. A konzervdobozban lévő kukorica-levet ne keverjük hozzá etetőanyagunkhoz, mert tartósítószert tartalmaz.

"No,ezzel is készen vagyunk!” mondom, és pár percre pihenni hagyom az etetőanyagot, hogy jobban összeérjenek az ízek. A botokhoz fordulok és felcsalizom őket. Annak ellenére, hogy a tavon szinte mindenki csemegekukoricával próbálkozik, én kitartok a tegnap kigondolt stratégiám mellett, a pelleteket erőltetem.

Javaslat: A hajszálelőkén felkínált pellett mellé, mindig érdemes pva zsinórra felfűzött darabokat is kötni, a halak gyakran meghálálják a koncentrált etetés fáradalmait.

A tó kb. 100 méter széles lehet, a horgászok többsége a part közelébe dobál, így egyik szerelékem közelebb, a másikat olyan 60 méterre dobom.

Javaslat: Dobás előtt mindig keressünk a túlparton egy stabil pontot, például egy fát vagy egy sűrűbb bokrot, ami segít a tájékozódásban. Sose válasszunk árnyékot célpontunknak, hisz a nap mozgásának következtében, igencsak megtréfálhatjuk magunkat.

Annak érdekében, hogy mindig ugyan oda dobjuk végszerelékünket, érdemes a zsinórt egy fekete alkoholos filccel megjelölni az orsó felett, vagy rákötni egy piros színű cérnaütközőt.

 A szerelékek a helyükön vannak, így visszabandukolok az etetőanyaghoz, gombócokat formálok belőlük és indulhat is a parittyázás.

 Javaslat: A parittyázáshoz használjunk egy merev, 100-300g dobósúlyú botot, és vastag, fonott főzsinórt.Mindig húzzunk bőrből készült dobókesztyűt, ez teljes védelmet nyújt a dobásból adódó esetleges sérülések ellen. Abban az esetben, ha nincs nálunk kesztyű, tekerjünk az ujjunkra szigetelő szalagot, SOS helyzetben, ez is jobb, mint a semmi.

 A parittyázás mindig is tetszett, ezért két évvel ezelőtt vásároltam egyet, nem volt olcsó, de örültem, hogy végre nekem is van és már alig vártam, hogy a parton legyek és kipróbáljam vele a dobást. Amilyen lelkes voltam az elején, olyan szomorú lettem a végén, ugyanis a műanyag félkör alakú parittyából 10/7 alkalommal nem repült ki a golyó, pedig igen sok mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön: mindig szárazra törültem, próbáltam nem túl nedvesre gyúrni az etetőanyagot, stb… de mégsem sikerült.

Ez alkalommal azonban régi parittyám helyett a CARP’R’US cég termékével próbálkozom. Már az etetőanyag dobálása kezdetén pozitív benyomást tesz rám a kis katapult, meg is állapítom, hogy „a CARP’R’US cég parittyája, igaz nem olcsó, de egy biztos minőséget kap az ember a pénzéért”.  Élvezet nézni, ahogy a mézes-gömbök minden egyes hajításkor a kívánt távolságba és helyre csapódnak be.

Most már a halakon a sor

„Az alapozó etetésen túlvagyunk, most már a halakon a sor”-, mondom és lehuppanok székembe, hogy megpihenjek egy percre a reggeli sürgölődés-forgolódás után.

Sorra cserélgetem kedvenc pelleteimet (halas, szamócás, epres, ananászos), de még egy csippantásom sincsen. Azért azt nem gondoltam volna tegnap délután, hogy apukám a vízparton, majd művészi fotók elkészítésére is rá fog érni.

A szomszéd kiflibojlijára már a harmadik hal csábul el, így kocsiba vágom magam és elszáguldok a közeli horgászboltba. Kagylós ízesítésű bread-boile-t sikerül vennem, mind két szerelékemet azzal csalizom. „Úgy látszik ez nem az én napom”, dünnyögöm társamnak, aki reggel óta már négy potykát fogott csemegekukoricával csalizott úszós szerelékével.

 Elég!!!

Délután egy órakor úgy döntök, elég!!! Halat szeretnék fogni, de rögtön J, így kihúzom botjaimat és a helyváltoztatást is meglépem. Odébb ülök négy állással, szerencsére, bőven van hely amiből válogathatok, mert eddigre már minden reggeli horgász megéhezett és hazahúzta őket a hasuk.

 Csalinak két-két szem mézes-pálinkás kukoricát fűzök fel a hajszálelőkémre és besuhintom a szerelékeimet.

Több mint fél óra várakozás után, végre dalolni kezd az egyik jelzőm, végre megtörik a jég :)

Pár perc után egy csodaszép kis tükörponty tűnik fel a víz felszínén és néhány erőteljes kirohanás után, könnyedén a hálóba úszik. Gyors horogszabadítás és már csalizom is újra hajszálelőkémet, jöhet az újabb pocakos.

Hatig meg sem állok

 Annak ellenére, hogy reggel egy húzásom sem volt, most délután aztán beindul az élet. Óránként sípol a jelzőm, alig hiszek a fülemnek. Micsoda változás ez a reggeli némasághoz képest, csuda jó érzés!!!

Érződik a délután, egyre hűl a levegő, pólóban már fáznék, ezért felhúzom a pulóverem. A sapkát már csak futás közben tudom visszahúzni a fejemre, ugyanis füstölős kapásra leszek figyelmes. Bevágok, kezdetét veszi a fárasztás.

Úgy látszik tendencia, hogy mikor öltözködöm kapás van, ugyanis egy újabb pulóver felhúzása közben egy 2,78kg-os ponty szippantja fel a csalim.   

Öt órakor visszacammogok megnézni Papámat és leülök mellé, nézem egy pár percet az úszóját. Egy csippantás, gondoltam csak valami beleúszás, de körülbelül tíz másodpercre rá, a swinger levágódik és a jelző sipítani kezd. Irdatlan mennyiségben pörög a zsinór a dobról, én pedig felidézve gyermekkorom 100 méteres síkfutását, mindent beleadva rohanok a botok felé. Alig kapok levegőt, de odaérve  azonnal csavarok egyet reflex-szerűen a harcifékes orsón és már lendítem is magasba a botot, megvan, itt az ötödik!!! Micsoda kalandsorozat és még nem ment le a Nap!

Ahogy az alcímben is írtam, „hatig meg sem állok”. Nos, délután hat óra van és íme a hatodik pontyot tartom a kezemben, arcomról a boldogság könnyen leolvasható.

A csodás esemény hatására még utoljára a napsugarak is visszabújnak a felhők mögül, gyorsan készítünk is egy utolsó fotót, majd csomagolni kezdünk, és búcsút intünk az erőmű kéményei előtt elterülő tónak.  

Minden kedves Olvasónak kalandokban gazdag horgászatot és feszes zsinórt kívánok!   Dóricarp :)

Kedves Olvasó!

Ha egy felejthetetlen élményben akarsz részesülni, kapcsolj szerdán (december 22-én) délután 17 órakor a Fishing and Hunting csatorna adására, mert az EHTV (eurohorgász TV műsora) jelentkezik a fergeteges NULLADIK adással!!!

59 horgász, 101 kifogott ragadozó, NE MARADJ LE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az októberi számban egy vizimenyországba kalauzoltam minden kedves Olvasót. Aki az előző számot olvasta, az már tudja, hogy a nádasokkal szegélyezett csodálatos tavon eltöltött két nap alatt, új kedves horgászbarátokra tettünk szert és sok egészséges, erős pontyot szákoltunk.

Aki pedig most kapcsolódik be a kalandtúrába, a legjobbkor teszi, hiszen a három napos túra alatt fogott legnagyobb hal, és ezáltal a legizgalmasabb nap, még hátra van.

Hajnali tengeralattjáró

Még alig pirkad, de nem bírunk többet a sátorban feküdni. Sorra újracsalizzuk a három botot, megetetjük a bójákat és behúzzuk a szerelékeket.

5 óra 35 perckor visításba kezd az egyik jelzőnk, apukám ugrik és kezdi a fárasztást. Pumpálni szinte nem is kell a halat, mert könnyedén jön a part felé. Körülbelül 5-6 méterre lehet a stégtől, mikor hirtelen fordul egyet, és gőzerővel indul vissza a tó közepébe. Már harmadjára viszi végbe ezt az őrült kirohanást, így meg is jegyzem „Papa, vagy a világháborúból itt maradt aktív tengeralattjáró szedte össze a horgodat, vagy egy amur”. J

Óriási az örömünk mikor a torpedót mázsáljuk, 5,04 kg, micsoda kaland és a Nap még csak most jön föl!

Délig három halunk szájából akad ki fárasztás közben a horog, így itt az idő, hogy mindegyikre újat kössünk. Szerencsémre, nem sikerül befejeznem a gulyásleves evését, ugyanis kanalazgatás közben, a sushi pelletre elcsábul egy csodaszép, egészséges 5,6 kg-os potyka.

 Kapás kapást követ

Egy-két kisebb bajszost fogunk, így az erős szél ellenére is, újra kell húzni szereléseinket. Már csak egy bot van hátra, „Popej” azzal is gyorsan végez és kinyújtja nekem a stégre azt. A viharos befúvások következtében ennek a damilnak is óriási hasa van, így mielőtt beélesítem az utolsó kapásjelzőt is, jó pár métert utánahúzok. Még kezemben tartom a botot, mikor beállítom a fékét, alig hiszek a szememnek, már pereg is le a dobról a zsinór, pedig még rá se tettem a rod-podra. Még csónakban ülő társamra nézek és kétkedve kérdezem ”Szerinted máris? Vagy csak a szél játszik velünk?”

Ő mosolyogva bólint, így már lendítem is magasba a botot. Káprázatos, ilyet még sosem éltem át, úgy látszik sikerült pont a hal szája elé letenni a csalit. Erős húzásából már sejtem, hogy 5-8 kg közötti lesz, jó párperces csata után pedig, már karomban tartom a 6,54 kg-os halat.

Dupla műszak

Az eső eleredt, a szél leállt, még csak fél óra telt el az utolsó halunk óta de Társam már pumpálja a következőt. Itt állok a jobbján, fejemen kopognak az esőcseppek, markomban szorul az egy méter széles óriásmerítő, mikor hirtelen megszólal a jobboldali bot jelzője is. Úgy látszik, az etetés beérett és az oxigén dús víz, pedig meghozta a halak kapókedvét. Duplázunk, Apuci tövese 4,51 kg az enyém 6,47 kg.

A pontyok sorban állnak a bójánk alatt, kapás kapást követ, nem ritka hogy mindketten egyszerre pumpáljuk a halakat kifelé.

19:30-kor egy óvatos, maszatolós kapásra leszünk figyelmesek. Apukám már a bot mellett is terem, de a húzás abbamarad, tíz másodperc szünet után viszont, komótosan, lassan, el kezd forogni az orsó, itt az idő, jöhet a bevágás. A bot gyönyörűen dolgozik, a damil kiemelkedik a vízből, a hal egyből oldalra kezd úszni, de pár perces nyílt vízen mutatott ellenállását követően felfekszik a vízre és megadja magát. „Hamar ment, alig küzdött korábbi társaihoz képest” állapítom meg, mikor alászákolok, és a pontymatracra fektetem az óriási testet. Boldogságunk leírhatatlan, nem minden nap lát ilyen szép halat az ember, örömünket a mérleg végső eredménye még jobban növeli 12,54 kg!!!

Két óra múlva sikerül fognom még egy 7,2 kg-os pontyot, majd éjfélkor úgy döntünk, hogy bevackolódunk a sátorba. Már csak egy éjszakánk van hátra a túrából, reggel 7 órakor át kell adni a horgászhelyet a következő kalandornak.

Eléggé kimerültnek éreztem magam lefekvéskor, de azt nem gondoltam volna, hogy a jelző sípolását se fogom meghallani kapáskor. Éjjel 01:59 van és arra ébredek, hogy horgász-szomszédom áll a sátrunknál és nevetve mondja „Horváth Dóri tessék felkelni, már 100 métert lehúzott a halad”. Hűha, elszégyellem magam, és kómásan cibálni kezdem magamra a farmert, míg a sátor kijárata mellett fekvő társam, már a stég felé rohan (még a szemüvegét se vette fel, nemhogy a fejlámpáját, csoda hogy betalál a stég bejáraton J). Loholva megérkezem én is, igazi szülő mert, azonnal átadja a botot, s kezdetét veszi az éjszakai fárasztás. Vendégünk erősen húz, többször kirohan a stégtől, de levegőt kapva megszédül és végül, kecsesen beleúszik a szákba. Hatalmas tőponty, minden erőmet össze kell szedjem, hogy megemeljem a mérleget, mosoly ül az arcomra mikor a kijelzőn 9,35 kg merevedik meg. „Kár lett volna átaludni” mondom és adok egy ötöst Apuci és újdonsült szomszéd-horgász barátom mancsába, akinek azóta is hálás vagyok, hogy aznap éjjel felkeltett minket.

TIPP: Éjszakai horgászat esetében mindig figyeljünk arra, hogy ne világítsunk a hal szemébe, kapcsoljuk ki pár percre a lámpát, így hamarabb megnyugszik és hagyja magát fényképezni.

Már nem jön álom a szememre

Nem is csoda, hogy egy ilyen kapás után, már nem jön álom a szememre. Ki akarom élvezni az indulásig hátralévő utolsó öt óra minden percét. Szomszéd barátunk is a stégen marad velünk, sok hasznos tanáccsal lát el minket. Épen a zsinórok elemezgetésénél tartunk, mikor is jobboldali kapásjelzőnk újonnan besípol. Azonnal odaugrom és bevágok. Hosszas küzdelem után sikerül matracra fektetnem az utolsó 8,05 kg súlyú pontyomat, melyről szomszéd-barátunk egy szép képet készít.

 
Vasárnap délután érkeztünk Merenyére és most, szerda reggel, már el is érkezett a búcsú ideje. Szomorúak vagyunk, hogy magunk mögött kell hagynunk e vízi mennyországot, de a tény, hogy két új horgászbaráttal és hogy sok-sok fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak, örömmel tölti meg szívünk, és olyan vidáman indulunk hazafelé, mint amilyen reményteljesen érkeztünk.

Minden kedves Olvasónak feszes zsinórt és kalandokban gazdag horgászatot kívánok!

 Repül a tégla, ki tudja hol áll meg…

Aki ismer, az tudja, ha horgászattal kapcsolatos ajándékot ad nekem, azzal mellé nem lőhet. Gergő barátomtól a versenyt megelőző nap kaptam egy Finnországból hozott „szörnyeteget” (19 cm hosszú wobbler, a maga 90 grammos „pehely” súlyával), mindent vagy semmit alapon ezt akasztottam bele a Berkley drótelőke kapcsába. Dobás előtt alaposan körbenéztem, nehogy eltaláljak valakit vele a parton, „amekkora mákom van, hozzám majd a Stáb helyett a mentőt kell kihívni” mondat futott át az agyamon, mikor hirtelen megsuhintottam pálcámmal a „dögöt”. Bumm! Úgy érkezett a vízbe, mintha legalábbis egy helikopter csapódott volna be. Versenytársam, Doki, bal oldalamon állt és egy pillanatra megfagyott tekintettel nézett, mikor óriás-wobblerem vizet ért, majd humorosan megjegyezte „Te Dóri, zavarod a halakat? Mindjárt oda dobok, ahol a tégla becsapódott, hátha a robbanás zajától megrémült csuka az én csalimra harap rá.” Mosolyogtam egyet Doki mondatán, majd finom mozdulatokkal elkezdtem a jerkelést. A wobbler gyönyörűen mozgott, ide-oda cikázott a vízben, majd a part melletti kövek között, de a rávágás nem következett be. Őszintén megvallva, kicsit vacilláltam, hogy újradobjam-e vagy sem, mert féltem, hogy a „halak nyugalmának zavarása” miatt esetleg kizárnak a versenyből J. Végül útjára indítottam a kis „hiroshimát” megint, és nem kis meglepetésre, a siker nem maradt el. Harmadik dobás után történt, hogy a parttól mintegy 7-8 méter távolságban lévő csalihalamra egy 81 centiméteres óriás „krokodil” csapott le. Rövid fárasztást követően, Gergő segített megszákolni nemes ellenfelem, örömöm leírhatatlan volt.

Öt óra, több mint 400 kifogott hal

Két hónapom volt csak, hogy feldolgozzam magamban a „81 cm-es zöldtestű” okozta extázis állapotot, mert következett a harmadik, egyben végső menet. Az utolsó forduló, október 24-én, vasárnap, a Robinson szigeteken került megrendezésre.

A vára várt esemény reggelén, rekord mennyiségű!!!, 63 versenyző húzott „sorsot” egymás után, eldöntve így az indulás igazságos sorrendjét.

Az általam megmarkolt 22-es szám, jókedvre derített, óriási reményekkel indultam utamra, hogy kiválasszam a helyszínt. Hezitáltam, vacilláltam, merre menjek, merre menjek, majd végül a tökleveles rész mellett tettem le a voksom. És igen! Végre elérkezett a pillanat, amire mindannyian vártunk, megszólalt a duda, kezdetét vette a viadal. Bármerre néztem, lendülő kezeket láttam a magasban, tisztára, mint egy könnyű zenei koncerten J. Talán tízen perc telhetett még csak el a start óta, mikor látószögemben, a főszervező (Kalacsi János) felesége, Marika már fárasztotta az első csukát. Azt hittem ez valami vicc, arra gondoltam, hogy János búvárruhában akasztotta Kedvese horgára a halat, de mikor meghallottam humoros férfi hangját mögülem, rá kellett döbbennem, Felesége nem bűvész, hanem profi.

Kitartva a hely mellett, dobálgattam még egy-két sort, s bár az elsődleges célom a halfogás lett volna, környezettudatos magatartásom, akaratom ellenére a felszínre tört belőlem. Azon kaptam magam, hogy a csatorna medrét takarítom, wobblereim hármas-horgával ugyanis kihúztam a vízből vagy két hektár erdőt, majd megelégelve az egészet, úgy döntöttem odébb állok, halasabb vizeket keresni.

 Csoda-csali bevetésen

Több pontján is megálltam a vízi-labirintusnak, szinte bevetettem már mindent, de még egy rákoppintásra sem méltattak a zöldtestűek. Miután a klasszikus csalijaim csődöt mondtak, elővettem csodafegyverem, a vízen ugráló műanyag békát. Ideje sem volt a kis állatnak feleszmélni, már repült is a hínár-dzsungelbe. Pöckölésekkel próbáltam ugrálásra késztetni, de olyan lomhán mozgott, hogy egyetlen halnak sem nyerte el a tetszését.

Nem faragtak olyan Nőből, aki szomorúságában vízbe csapkodja a retiküljét, de az őszintét megvallva, ennyi sikertelen próbálkozás után, egy pillanatra leeresztettem lelkileg, akár egy lufi. Szerencsére ott állt mellettem hű horgásztársam, aki minden versenyre elkísér, és egy gyors pszicho-tréninget tartva, visszarázott a versenybe. Új reményekkel indultam a vízrendszer távolabbi pontjait felderíteni, mikor a Tógazdával találkozva megtudtam, hogy egy csodálatos, 69 centiméteres csukát fogott a befolyónál Kata. Jókedvre derített a hal fogásának híre, mert Kata is nagyon kitartó horgász, megérdemelte már, hogy egy ilyen szép csuka kapjon a horgára. Elhatároztam, hogy elnézek én is hátra, így pár perces gyaloglást követően már ott dobáltam Kata jobbján. Egymás mellett állva, nem csak a kezünk járt, hanem a szánk is, így gyors tapasztalatcsere útján kiderült, hogy érdemes lenne twister-rel próbálkoznom. Igen ám, csak pechemre nem volt nálam ilyen csali, de Tomi, akinek ezúton is szeretném megköszönni, egyből adott egyet. A lágy gumi úgy mozgott a vízben, mintha élne, hát „ha ezzel nem fogok, akkor semmivel” jegyeztem meg és hajítottam is egyazon pillanatban befelé a horgon táncoló csalit.

Itt a hal!!!

Már a verseny felénél jártunk, mikor sok-sok hely átfésülése után úgy döntöttem, hogy visszatérek eredeti kiinduló helyemhez, a tökleveleshez.

 Körülöttem, több helyen is láttam rablást, így egyértelmű volt, hogy a halak ott vannak, csak éppen, az eszükön nehéz túljárni. Egy kis nádas-csomó elé ejtettem be a Tomitól kapott twistert, mikor hirtelen egy finom, lágy koppintást éreztem. Határozottam beemeltem és felkiáltottam, „itt a hal”. A kis csuka, azonnal, mint egy torpedó indult az egyetlen, utolsó reményt jelentő náddarabka felé. A három méter távolságban lévő zöld-szigetre feltekeredett halacskát, egy pillanatig úgy éreztem, el fogom veszíteni, mert merítőm rövid nyele, lehetetlenné tette a szákolást. A feltekeredett pöttyös testűt néztem, mikor hirtelen, a jobbomon horgászó Marci egy versenykiemelőt csúsztatott a nádszál törzséhez és egy határozott mozdulattal már alá is szákolt a bébi-halnak. Micsoda ügyes horgász és ami még ennél is fontosabb, mekkora szíve van! Hát ez az, amit már korábban is írtam, ezeken a versenyeken a baráti hangulat ALAP, a horgászok, minden pillanatban, önzetlenül és örömmel segítik „versenytársaikat”, mint ahogy Marci tette velem. „Nagyon köszönöm az SOS segítséged, kedves ifjú horgász Titán!!!” mondtam és már nyúltam is a fogóm után, hogy minél hamarabb megszabadítsam a horogtól „zöld testű” vendégemet.

Fantasztikus nap volt  

Volt olyan versenyző, aki ekkorra már több mint tíz halat fogott, így abban biztos lehettem, hogy ezzel az egyetlen csukámmal nem döntök guiness rekordot, de ami nekem a legfontosabb volt, a „kis krokodil” bearanyozta a napomat és emlékezetessé tette a 2010. Daiwa-Eurohorgász Parti Pergető Kupa harmadik fordulóját, melyet, magamat ismerve, még unokáimnak is nagy örömmel fogok elmesélni.

Igaz, a hátralévő két órában, több halat már nem sikerült fognom, de nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan versenyen vehettem részt: ahol Versenytársaim megdöbbentő eredményességről tettek tanúbizonyságot (az öt órás versenyen, több mint 400 halat fogtak a résztvevők, melyből az első helyezett, Viktor 21 db csukát!!!!!!!!!!). Ahol a Szervezők megint kitettek magukért, ahol Szabó Csillától, már a megszokott, értékes ajándékcsomagot kapta minden résztvevő, ahol egy csodálatos ebéd és torta volt minden kitartó pecás jutalma, és ahol minden induló sztárnak érezhette magát, mert az Eurohorgász magazin „mozgó-filmező” stábja, olyan riportokat készített profi és amatőr horgászokkal egyaránt, mint amilyet a Hollywoodi filmcsillagokkal szoktak a vörös szőnyegen.

Jövőre ugyan itt!

Ha tetszett a beszámoló és kedvet kaptál egy jó kis csukázáshoz, csatlakozz jövőre Te is!

Szenvedélyem és életem a peca. Olyan nekem ez a sport, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé, a lényeg, hogy sok legyen belőle. J

Mi a kedvenc horgász módszerem? Nehéz lenne megmondani. Minden egyes technikának megvan a maga szépsége, érdemes többet kipróbálni, tapasztalatból mondom „soha nem késő elkezdeni”!

Hat-hét éves lehettem, mikor „megfertőzött” a békés halak horgászatának izgalmas világa s őszintén megmondom, nem hittem volna, hogy tudok majd, más módszert is annyira szeretni, mint azt…

Induljak, ne induljak?

2010 márciusában betegen feküdtem az ágyamban hasamon a laptoppal, és a gyógyulás gyorsításának érdekében horgászcikkek olvasásával ütöttem el az időt. Ide-oda szörföztem az oldalak között, mikor is véletlenül (vagy a sorsnak köszönhetően?) ráakadtam egy versenyfelhívásra: „I. Eurohorgász Női Part Pergető Kupa”. Elolvastam, majd bezártam majd megint elolvastam, majd megint bezártam. Vegyes érzések cikáztak bennem: egyrészt, furcsának tartottam, hogy egy olyan ember, aki 2010 februárjában tartott pergető pálcát életében először a kezében, aki még sosem vett részt versenyen, és aki jelenleg is betegen nyomja az ágyat, elinduljon ezen a kupán. Másrészt viszont, örömöm leírhatatlan volt, külön Nőknek szervezett horgászverseny??? „Micsoda nemes gesztus, micsoda kezdeményezés!!!”

Végül úgy döntöttem, hogy telefont ragadok, felhívtam a verseny főszervezőjét, Kalacsi Jánost. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor a vonal másik végén lévő, udvarias, kedves hangú férfi közölte velem, hogy abban az esetben, ha nem gyógyulnék meg, a befizetett nevezési díjat visszautalja, illetve természetesen egy szép oklevelet is küld számomra. Hűha, ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban! Ahol ilyen szeretettel fogadják az embert, oda kérem, el kell menni!!!

Szerencsére, a horgász szellem erősebb volt bennem, mint a vírus, így végül is, részt tudtam venni a Női pergető kupán. Igaz halat nem sikerült fognom, de győztesnek éreztem magam, mert a baráti hangulat, a főszervező és a szponzorok bőséges ajándékcsomagja, a csodálatos ebéd, mind hozzájárultak, hogy egy vidám napot áthorgászva, rátaláljak egy új, kalandokban és akciókban gazdag módszerre, a pergetésre.

Többé nem kérdés, indulok!

Ezek után, nem volt kérdés, hogy elinduljak-e az első ízben megrendezésre kerülő, három fordulóból álló Daiwa-Eurohorgász Parti Pergető Kupán. Óriási izgalmakkal készültem az első körre, melynek május 16-án, a Robinson szigetek adott otthont (www.robinsonszigetek.hu). Nem kis meglepetésemre a halözön helyett özönvíz fogadott minket a versenyen. Szécsény városától nem messze fekvő nádasokkal szegélyezett csatornarendszeren 51 társammal vallattuk a vizet. Halat megint csak nem sikerült fognom, de a hangulat rendkívüli volt. A négy órán át, megállás nélkül nyakamba zúduló esővíz, komolyan, olyan érzést keltett, mintha a Niagara vízesés aljában pergetnék J

Wobbler óriással Nagybivalyoson

A májusi „szécsényi monszun” után, szerencsére augusztus 15-én a II. fordulónak helyet adó Nagybivalyosi SII. Felső Nagyhalas tavon (www.nagybivalyos.hu/horgaszto) már „európai” időjárási körülmények között zajlott a verseny J

A reggeli is sejtette, hogy kivételes napnak nézünk elébe, ugyanis a Szervezők megint kitettek magukért és strucctojásból!!! készült, rántotta különlegességgel vendégeltek meg minden horgászt és kísérőt.

A verseny kezdetét jelző dudaszó után pár perccel már zajlott is az első akció. Sajnos sem a halat, sem a boldog horgászt nem volt módom megnézni, mert roppant módon koncentráltam, hogy ezen alkalommal, sikerüljön már végre botomon kívül is fognom valamit. Sorra cserélgettem a körforgókat, kanalakat, woblereket, de semmi. Ott álltam a vízparton, egy akciókkal teli világban, hallottam, ahogy a távolabb álló versenytársak keze alatt a nagy csukáktól csobog a víz, láttam, ahogy a Stáb, a meleg ellenére, energiát nem kímélve, megállás nélkül rohan egyik fárasztási helyszíntől a másikig (Riporter: Békési János, Kamerawoman: Sári Boglárka, Kameraman: Szabó Ádám), éreztem, itt az idő „most vagy soha”!

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!!!!!!!!!!!!!

Kedves Olvasó!

A "Tökéletes nap" című bejegyzést teljessé téve, szeretnék egy két emlékezetes képet megosztani:

Korábbi bejegyzésemben említettem, hogy Orin és rajtam kívül, más nem nagyon horgászott a vízen, a terület érintetlen volt. Jobb, ha egy ilyen túrára elvisszük magunkkal a túlélőfelszerelésünket, vagy ha hely hiányában azt nem is tudjuk magunkkal cipelni, legalább egy ilyen "emberes" vágóeszközt csapjunk a pecafelszerlés mellé, ahogy azt Ori tette, nem bántuk meg ... :)

A kép magáért beszél, fantasztikus! A pálya a háttérben, melyet örömmel és izgalommal áltunk neki meghorgászni. Olyan ez a kép, mint egy festmény, a kedvencem!

Erdővel ölelt horgászvilág, de jó lett volna itt maradni örökre!!!

Ori, aki megmentette aznapi horgászbecsületünket ezzel a csodás, mélyzöld színű csukával. Szép volt Ori!!!

Ori suhint és az úszó csapódik! Ha jól megnézzük a képet, még látszik a vízen, hova érkezett Unokatesóm piros bóbitás úszója, ígéretes, ugye? No ez volt a gyilkos hely, ahonnan a csuka és a sügér is rávetette magát a kis kárászra.

Menj haza Te csodás szivárvány hal! Ez a sügér, amilyen pici volt, olyan színes, pompázott a napsugarak között, megkoronázva ezzel horgászatunkat.

Nem csak horgászparadicsom, de vadász is ez a környék!!!

Fantasztikus nap volt, egy fantasztikus Emberrel, köszönöm +1szer Orikám!

2010. november 19. péntek hajnal van, korom sötét. Hirtelen felriadok, kivágódik mind két szememből az álom, izgatottan kezdem keresni a sötétben a lámpa kapcsolóját. Egy pillanat alatt lepereg előttem a gondolat, jaj csak nem? Csak nem aludtam el és késtem le a vonatot...? Végre megvan a gomb, határozottan megnyomom s hirtelen világosság tölti meg a szobát. Nyakam az óra irányába tekerem, húhhhhhhhh király nyugtatom magam, még csak hajnal 5 óra 17 perc, időben vagyok. Kipattanok az ágyból és a konyhát veszem célba. Eszem egy két falatot, majd jön a mega-gyors öltözködés, fogmosás, stb.. kezembe veszem pergető pálcáimat, átdobom hátamon a táskám és végre nekiindulok az útnak. Gyaloglás, hév, metró, villamos, vonat, a közlekedési eszközök gazdag portfolióját végigjátszva, 9 óra 53 órakor, négy óra utazás után révbe érek, Kistelek megállónál lekászálódok a vonatról. Még fel sem fogom, hogy megérkeztem, Unokatesóm, Oriznya (ezen a becenevén szólítom kicsi kora óta) már ott is terem mellettem, gondolkozás nélkül egymás nyakába ugrunk, megünnepelve a várva-várt nagy-találkozást. A vonaton kicsit fáradtnak éreztem magam, most viszont, hogy Ori itt áll mellettem, minden pillanat energizál, boldog vagyok és érzem, már megérte ennyit utaznom, ráadásul a peca még hátra van...

Bedobáljuk a cuccokat a dzsipbe és már robogunk is horgászcélpontunk felé. Fél óra se kell és a vízparton állunk, bevetésre készen. Úgy határozunk, hogy két módszerrel,  hagyományos úszózással (Ori) és pergetve (én), próbálunk a csukák nyomába eredni. A horgászat közben megjelennek az első napsugarak is, tisztára, mintha tavasz lenne, csodálatos időnk van. A víz illata és a friss reggeli levegő meghozza étvágyunkat, így pár perc pihenést hagyva a halaknak, lakomázni kezdünk.

Két rablást ugyan látunk az akadók között, de egyik készséggel sem sikerül halat fognunk, így egy óra próbálkozás után úgy döntünk, hogy odébb állunk és megnézünk egy másik tavat is, hátha ott nagyobb szerencsénk lesz. Kocsiba be, töltésre fel, majd erdőbe be. Még szerencse, hogy Unokatesóm vadászként, jobban ismeri ezt az erdőt, mint a saját tenyerét, én már rég elvesztem volna ebben a csodás dzsungelben...csak kapkodom a fejem. Gyors helycserés támadás után, egy újabb mesebeli vízre kalauzol házigazdám, teljesen lenyűgöz a látvány, le is kell ülnöm, hogy feldolgozzam, nem minden nap lát ilyen szépet az ember.

Behangoljuk a felszerelést, majd indulok is, hogy bevessem, illetve indulnék, de annyi ígéretes terület van, hogy hirtelen azt se tudom, hol kezdjem a pergetést. Az erdőben elhelyezkedő kis tó, teljesen érintetlen, egyedül horgászunk rajta, ember nem sok járhat ide, de rablást annál többet látni.

A dolog varázsa abban áll, hogy egy-egy "kitaposott" pár méteres területen kívül, alig lehet a tó széléhez merészkedni, mert az erdő már a vízben is megvetette lábát, a bedobást szinte lehetetlenné téve számunkra. Ori azonban szerencsére tudja, hol van esély próbálkozni, hamar odavezet egy ígéretes "tisztáshoz", letáborozunk. Egy narancssárga színű gumihalat tűzök a horogra és már lendítem is a cuccot befelé. Két három méterre lehet már csak a csalim a parttól, lassan tekerem, mikor hirtelen rákaffant valami. Bevágok, de már késő, hú nagyon meglepett, nem voltam felkészülve, hogy a lábam előtti fél méteren marjon oda neki. A gumi oldala úgy nyílik szét, mint az alma a húsbárd alatt. Gumicsere és már dobom is vissza újabb kapás reményében. Pergetek, pergetek, de csak az idő pereg, fogást nem tudok felmutatni. Összecuccolok és 15-20 méterrel odébb állok. Itt aztán minden méterért meg kell küzdeni, mármint a parton is! Bokor és fa dzsungel, próbálok kúszni előre, kétszer is majdnem elvágódok, mert gumicsizmám egy egy termetesebb gallyban fennakad menetelés közben, de végre elérem helyem. Leszánkázom a domboldalon, de a víz előtt sikerül megállnom, ez aztán vad-horgászat a javából, mosolyodok el magamban és már lesem is a következő csalira valót.

Alig telik el pár perc, Ori felkiált, hogy itt a csuka. Örömöm leírhatatlan, jaj, csak sikerüljön kiszedni, hogy látni is tudjam. Mint az őrült, ki letépte láncát, rohanni kezdek bokrokon és gallyakon át :) annyi eszem persze nincs, hogy pergető pálcám ott hagyjam helyemen, a nagy izgalomban kezemben ragad, azzal együtt kerülgetem a természet adta akadályokat. Mikor odaérkezem Unokatesómhoz, Ő már boldogan tartja kezében a csodálatos, mélyzöld színű csukát, micsoda szép hal!!! Horogszabadítás és gyors fényképezkedés, még jó lenne tovább nézni ezt a szép halat, de nincs idő, engedjük is vissza, huss, boldogan elúszik egy másodperc alatt.

Süt a nap, együtt horgászunk és már egy szép, egészséges csukát is sikerült fogni!!! Hát lehet ennél jobb? A választ hamar megtudjuk, igen lehet. Ori pár perc leforgása alatt ugyanis olyan szép sügeret akaszt úszós készségével, hogy ez minden várakozásainkat felülmúlja.

Én rendíthetetlenül pergetek tovább, míg az úszós készségre újabb vendég jelentkezik. A vízbe dőlt fa gallyaihoz bedobott piros bóbitás úszója Orinak úgy merül, mint a filmben a Titanik, nincs is idő tovább várni, mert akkor teljesen beviszi a tuskóig a felszerelést a ravasz hal. Ori hirtelen bevág, egy pillanatra begörbül az érzékeny bot, de aztán valami miatt mégsem akad jól a horog. A horgon lévő kiskárászon igaz, ott ülnek a csuka-fogak, de a halat most sajnos nem sikerül fényképezésre csábítanunk.

A nap további része nagyon gyorsan telik, sajnos :( Bár nekem nem sikerül halat fognom, nagyon boldog vagyok, hogy Orival tölthetem ezt a tökéletes napot, mert a fantasztikus idő, a fogott halak, és a tény, hogy Unokatestvéremmel horgászhatok ezen az érintetlen tavon tökéletessé és feledhetetlenné teszik számomra ezt a mai napot.

Visszatérünk, az egyszer biztos!

Orikám Drága, köszönöm, még1szer,hogy vendégül láttál és remélem találkozunk hamarosan, legyen szó horgászatról vagy vadásztról, teljesen mindegy, ez mellékes dolgog, a lényeg, az amit Te is írtál, hogy minél több percet, órát, napot együtt tudjunk tölteni szeretteinkkel!

Kedves Olvasó!

Szeretném megosztani egyik kedvenc kis történetemet a tavaszi pontyozásról, jó olvasgatást kívánok.

Pontyparadicsom                                                                                  

2010. április 10-e van, péntek délután 18 óra. Fárasztó, hosszú héten vagyok túl. Munkahelyemen, a monitort nézem, de gondolataim egy pillanatra elkalandoznak. Megpróbálom elképzelni a holnapi horgászatot, elmerengek, vajon hogy néz ki, mekkora halakat rejt a tó, s hogy vajon milyen ízű csali fogja meghozni a sikert ezen az ismeretlen vízterületen.

A horgásztó Seregélyes határában található, így apukámmal elhatározzuk, még péntek este elhagyjuk a fővárost, nagymamám Fejér megyei nyaralójában töltjük az éjszakát, időt és energiát spórolva a másnapi nagy bevetéshez. 

Első tavaszi pontyhorgászatom roppant módon közeledik, már tényleg csak órák választanak el a horgászattól, így nem meglepő, az izgalom óriási.

Éjjel 3 óra van, mikor bekapcsolom a mobiltelefonom, visszafekszem ugyan, de már nem jön álom a szememre. Hihetetlen lassan telik az idő, mintha az óramutatók is fáradtabbak lennének éjszaka, szinte lassabban ütik a perceket.

Végre reggel 5 óra van, megpöckölöm Apukám hátát, és halkan a fülébe súgom: „idő van, várnak a potykák”. Mintha hideg vízzel öntötték volna le, úgy ugrik ki mellőlem az ágyból, gyorsan öltözünk és irány a vízpart. 

Parkolunk a halőrháznál, meglepetésemre, már áll három kocsi a miénken kívül. Lerendezzük az igazolványokat, majd szóba elegyedünk a helyi horgászokkal. Nagyon szimpatikus emberek, helyismeretük aranyat ér ezen, a számunkra teljesen ismeretlen tavon.

TIPP: A horgásznap sikeressége nagymértékben függ, a horgászhely kiválasztásától, így ne sajnáljuk az időt, beszélgessünk, ha lehet minél több helyi horgásszal, a tó terepviszonyairól, az uralkodó szélirányról, a halak táplálkozási szokásairól, bevált csalizási módszerekről.

 Mivel az időjárásjelentés napok óta mondja a viharos észak-nyugati szelet mára, ezért úgy határozunk, hogy a tó sekélyebb (1,2-1,5 méter) részén alakítjuk ki horgászhelyünket, úgy hogy a szél hátulról fújjon, nem akadályozva minket így a dobásban.

TIPP: Tavasszal érdemes keresni a tavak sekélyebb részeit, a felmelegedő vizekben nagy eséllyel akadhat horgunkra egy-egy gyönyörű példány.

 A helyi horgászok többsége feeder bottal, igen finom szerelékkel horgászik ezen a tavon, így tanácsukat megfogadva, úgy döntünk, hogy a három bojlis botunk mellett a negyedik botnak egy feedert választunk.

Már csak azt a kérdést kell tisztázni, hogy mivel csalizzunk, és mehetnek is befelé a szerelékek. A helyi tapasztalt horgászok elmondásából hamar kiderül, hogy a tóban élő pár darab nagyobb pocakú bajszos mellett a pontyok átlagsúlya 2-4kg közötti, és hogy becserkészésük legsikeresebb módja a horgon felkínált kukorica és a giliszta.

TIPP: Azokon a tavakon, ahol a pontyok a kukoricához vannak szokva, érdemes, megpróbálni, pellettel és mini-bojlival csalizni, mert a kukoricát felporszívózó kisebb pontyok helyett, lehet hogy egy ravasz (a kukoricát már tapasztalatból fel nem vevő) nagyobb testű ellenféllel hoz minket össze a sors.

 A feederbotra valami igazán finomat és lágyat szeretnénk felkínálni, így esik választásunk végül a Haldorádó finom pontypelletre (nagy-ponty ízesítésű). Ezt a puha pelletet fel lehet fűzni akár magára a horogra, vagy fel lehet kínálni gumi-gyűrűn.

TIPP: Ha szeretnénk megbolondítani az ízét a csalinak, érdemes pár percet áztatni a dip-tunin- ban ez hihetetlen illatot és vonzóerőt kölcsönöz pelletünknek.

 Bízunk benne, hogy a következő 12 órában a pár darab nagytestű potyka közül sikerül találkoznunk egyel, ezért a nagyhalak kifogására megalkotott Dynamite Baits Silver X specimen original etetőanyagot keverjük be.

TIPP: Tavasszal, nem kell sokat etetni, hisz a halak anyagcseréje még lassú, ilyenkor egy egész napos horgászatra elég, ha mindössze egy kilogrammos etetőanyagot vásárolunk. Érdemes kiváló minőséget venni, mert nagyon sok múlik azon az 1kg-on…

 Amikor szerelek, törekszem a lehető legegyszerűbbre. Kedvenc tavaszi szerelékemhez mindössze egy Hayabusa P1-es 6-os méretű horog, egy db FOX quick change, körülbelül 20cm hosszú TF Gear 15lb (lb=libra) fonott zsinór, egy darab KORDA method talpólmos etetőkosár és egy, az etetőkosár felcsúszását gátló kis stopper szükségeltetik.

TIPP: Időt tudunk spórolni, ha ún. quick change-et használunk. Mint ahogy a neve is sugallja, ez egy forgókapocs, ami hihetetlen gyorssá teszi számunkra hajszál előkénk cseréjét. Több fajtája és mérete létezik, én a FOX 10-es méretet használom.

 Elkezdem a bojlis szerelékeket összerakni, mialatt apukám, a feeder bot összeszerelésén munkálkodik. Gyorsan végez vele, s már csobban is szereléke a horgászhelyünk előtt fekvő csodálatos nádas falánál.

Sokkal gyorsabb és könnyebb felcsalizni az egy darab feeder botot, mint a három bojlisat dünnyögöm magamban, mikor apukám viccesen megemlíti, „Dórikám még egy bojlis bot szereléke sincs a vízben? A halak éhesek!”

 Öt perc se telik el, apukám máris szól, hogy itt az első hal, hozzam a kiemelőt. Szinte hihetetlen, hogy a bedobást követően máris elhúzta a puha pelletet egy bajszos. Apukám, finomam fárasztja a halat, aki erejéből mit sem vesztve, küzd rendületlenül. Nincs is szebb látvány annál, mikor karikába hajlik a feeder és végsőkig feszül a 18-as monofil zsinór.

TIPP: A szerelékek vízbehelyezése előtt, mindig készítsük elő a pontymatracot, tegyük mellé a nagyméretű kiemelőt, a sebfertőtlenítőt, a mérleget, a fényképezőgépet és egy kis vödörben vizet. Míg a hal a parton tartózkodik, oltalmazzuk bárminemű sérüléstől és igyekezzünk minél hamarabb a vízbe visszajuttatni. Vigyázzunk halainkra!

 Egy gyors fényképet készítek a 1,5kg-ot nyomó  potykáról apukám kezében, és már engedjük is vissza, hadd ússzon szabadon. Örömünk leírhatatlan, igaz nem egyéni rekordot jelent az idei év első bajszosa, de szépsége bearanyozza reggelünket, már megérte korán kelni. Mosolyogva ballagok vissza szerelő ládikámhoz, apukám, pedig újracsalizza a feedert.

Öt perc múlva az imént visszaengedett bajszos ikertestvére ficánkol a feeder bot Hayabusa CHN121 8-as méretű horgán, úgy látszik a puha pellett jó választás ezen a tavon.

 Úgy határozunk, hogy a három bojlis szerelék egyikére is a már bevállt, nagy ponty ízesítésű 8 mmeres puha pelletet tesszük fel, a második botra a 12mmres red-tuning, szintén nagy-ponty ízesítésű pelletet (ez a csali, ami nélkül nem indulok el pontyozni), míg a harmadikra az SBS M3-as 14mmeres mini-bojlit.

Egy pár kisebb gombócot formálunk a bekevert etetőanyagból, és csúzli segítségével bejuttatjuk őket végszerelékeinkhez.

TIPP: Az etetőanyag és más csalik bejuttatása, távolságtól függően, történhet csúzlival, parittyával, rakétával, illetve egész évben sikeresen használhatunk különféle PVA termékeket (vizet érve azonnal oldódó anyag). Nekünk nagyon jól bevált, a JRC 20méteres PVA zsinórja, amire pár pelletet/bojlit felfűzve, majd azt a horogra hurkolva, több halat csalogathatunk horgunk köré.

PVA termék használatánál nagyon fontos szabály, nem szabad hogy a termék a parton vizet érjen, ne engedjük le az esetlegesen párás fűbe, mert azonnal kezdetét veszi az oldódás. Viszont olajos alapú díp-tuningokba nyugodtan áztassuk be pár percig, fokozva csalink csalogatóhatását.

 Eltelik öt perc, tíz perc, egy óra, két óra, de sem a feederen, sem a bojlis botokon nincs jelentkező. Körbenézve a tavon, a húsz horgász közül egyik sem kapkodja a botokat, többségük egy- két darab 2kg körüli pontyot fogott és most sziesztázik.

Fél tizenegykor a szél viharossá fokozódik, az elektromos kapásjelző be-be csipog, de sajnos csak amiatt, hogy a szél belekap a damilba.

TIPP: Érdemes olyan elektromos kapásjelzőt venni, amin a volume (hangerő), tone(csengőhang) gombokon kívül a sensitivity (érzékenység) is megtalálható. Az utóbbi gomb korrekt beállításával ki tudjuk iktatni az ál-kapást (pl: szél belekap a damilba és becsipogtatja a jelzőt).

 Háromnegyed tizenegykor a jobb oldali szomszédomnak kapása van. A pontyok általában csoportban járnak, és mivel a szerelékem körülbelül 10 méterre van az előbb említett szomszédétól, erősen koncentrálok, bízom benne az enyémet is felveszi egy bajszos.

Szép három kg körüli pontyot szákol a szomszéd, mikor hirtelen felvisít a jobb oldali kapásjelzőm (8mmeres puha ponty pellettel csalizva). Egy csavarás a harcifékes orsón és a bevágást követően, érzem, szép hallal van dolgom. Apukám korábbi két kisebb pontya is hihetetlen mértékben küzdött, így nem vagyok meglepve, a bajszos nem adja könnyen magát. Finoman, lassan kipumpálom a parti nádasig, kíváncsi vagyok, hogy tükrös vagy tő, de csak nem akarja megmutatni magát. Jó tíz percig fárasztom, mikor is egy gyönyörű 8,5 kg-os arany hasú pontyot sikerül a pontymatracra fektetnünk, nem hiszek a szememnek. A hal, új egyéni rekordom, hihetetlen boldog vagyok. Apukám fényképezni kezdene, mikor fütyülni kezd a 12mmeres nagy ponty ízesítésű pellettel csalizott szerelékünk is. Nincs mit tenni, apukám ledobja a fényképezőt és már kezdi is fárasztani az újabb vendéget. Mérlegelésekor 8 kg-on áll meg a mutató, micsoda kavalkád öt percen belül.

Két ilyen erejében duzzadó ponty egy képen, álmomban sem kívánhatnék ennél szebbet. Utólag is köszönjük a kedves horgásztársnak, hogy fotózott!

A két fantasztikus hal után, viharos, hosszú órák telnek el kapás nélkül. A délután négy órakor jövő eső és az immár tíz órája megállás nélkül fújó orkán erejű szél, sorba zavarja haza a tó horgászait, de leírhatatlan jókedvünk, boldogságunk minket maradásra bír. Vajon megéri?

Igen! Öt órakor a szél picit alább hagy, az eső eláll és a nap újra kisüt. Sikerül két 2kg körüli tőpontyot fognom alig negyed óra alatt, majd fél hatkor egy érdekes kapásra figyelek fel. A jobb oldali botom (amin eddig az összes kapásom volt) jelzője először sípol, aztán elhalkul, aztán megint egy párat sípol, majd végül megint elhalkul, aztán öt másodperc szünet után, úgy felsír a jelző, hogy öröm hallgatni, bevágok neki, megvan!

Már tíz métert sikerül nagy nehezen felcsévélnem, mikor a hal visszahúz vagy nyolcat, mondom is apukámnak, ez legalább olyan szép lesz, mint a délelőtti rekord. Fárasztom, fárasztom, de csak nem fárad, hihetetlen erővel bír ez a hal. A tó horgászai mind a karikába hajló botomat figyelik, majd a szákolást követően jönnek, hogy saját szemükkel csodálják meg a mesés bajszost. A mérleg 9,5kg-ot mutat, kétszer dől meg az egyéni rekordom egy nap alatt, ez csak valami álom lehet.

Nemes ellenfelemet Deréktörőnek nevezem el, mert bizony minden erőmet össze kell szednem, hogy fel tudjam emelni a levegőbe ezt a csodaszép pocakost.

TIPP: Próbáljuk meg úgy felemelni a halat, hogy egyik kezünkkel az elülső úszóit fogjuk közre, így biztonságosan emelhetjük a pontymatrac fölött a levegőbe.

 Mivel este hét óráig lehet horgászni a tavon, ezért Deréktörő búcsúztatása után lassan elkezdünk pakolni. Már csak a puha pellettel csalizott bojlis szerelék van a vízben, mikor utoljára sípolni kezd a jelző. Egy éhes, 2kg körüli tőponty szippantotta fel a pihe-puha csalit, nemes befejezéseként kalandokban gazdag horgásznapunknak.

13 óra horgászat alatt, 8 pontyot sikerült fognunk, amiből 3 db 8kg-on felüli. Fantasztikus élményekkel indulunk haza. Egy biztos, visszatérünk!!!

TIPP: Érdemes nyitott szemmel járni országunkat, mert szebbnél szebb kisebb-nagyobb tavak találhatók benne. Szerintem ez a cikk jó példa arra, hogy a híresebb, jobban reklámozott tavakon kívül, sok olyan kis ismeretlen tó található Magyarországon, ahol akár egy rövidebb peca alatt is életre szóló élménnyel gazdagodhatunk.

Jó keresést és feszes zsinórt kívánok minden kedves Olvasónak!

Dóricarp :)

Kedves Olvasó!

A november 13-án megrendezésre kerülő Strike-pro Eurohorgász parti pergető verseny, Kalacsi Jánostól (főszervező) már eddig is megszokott nagyon magas színvonalú, baráti hangulatú, ajándékdús versenyek hű folytatása volt.

A 80 feletti versenyzői létszám, azt hiszem magáért beszél. Óriási dolog, úgy gondolom megmozgatni 80 embert Magyarország minden tájáról!!! sőt még Horvátországból is érkeztek pergető horgászok, hogy részt vegyenek e rangos eseményen.

Az idő fantasztikus volt, végig sütött a nap, levegőn voltam és ami a legjobb volt az egészben, hogy Nővérem is elkísért erre az eseményre, öt órán keresztül mellettem állva, drukkolt, hogy sikerüljön elcsípni egy csukát. Sajnos a halak messze nem ettek úgy, mint augusztus 15-én amikor utoljára ezen a tavon jártam (csodálatos 81cm-res csukát sikerült kivarázsolni a vízből), de ez a kedvünket egy percre sem szegte.

A horgászatot egy csodás ebéd koronázta meg, ahol a nem mindennapi főételt, még sütemény is követte!!! majd következett, a mindenki által várt eredményhirdetés. A helyezetteknek most is szeretném kifejezni a gratulációmat, illetve Mindenkinek aki bár hal nélkül fejezte be a viadalt, de végig küzdött és átpecázott 5 órát a tóparton.

Köszönöm Kalacsi Jánosnak, hogy ilyen magas színvonalú, baráti hangulatú, értékes díjazású versenyt szervezett megint, és már alig várom a következő évadot, hogy 2011-ben újra a csukák nyomába eredjek a Kalapeca és az Eurohorgász nevével fémjelzett versenyeken.

Kedves Olvasó!

Szeretsz horgászni, de jön a tél?

Többé, nem akadály a hideg, sötét, hosszú hónapok áthorgászása, mert decembertől, itt az Eurohorgász magazin TV adása, az EHTV!!!

Ma reggel néztem meg a decemberi, 0.adás előzetesét, és véleményem szerint ÓRIÁSI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  Komolyan, olyan érzésem volt mikor a promot néztem, mintha egy moziban ülnék, állati jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!
Tisztára libabőrös lett a kezem, mikor elkezdődött, hogy "egy versenysorozat" és utána csattogva jöttek a képek, mint egy izgalmas krimiben. Nagyon tetszik a film stílusa!!!!

Egy biztos, az ezutáni előzetest követően, esélyük nincs a moziknak, hogy bevonzanak engem decemberben filmet nézni, mert a PREMIER, amit látni szeretnék, azt nem ők, hanem az EHTV sugározza majd!!!   :)

A blogon keresztül szeretnék gratulálni, Mindazoknak, akik a promo elkészítésében tevékenykedtek, nagyszerű munka!  Alig várom, hogy az egészet láthassam!

Ha részese szeretnél lenni egy felejthetetlen horgászélménynek, nézd meg Te is a film előzetest és decembertől, keresd a Fishing&Hunting TV csatorna adásai között az EHTV műsorát!!!

Íme a link az promohoz: www.youtube.com/watch

Mindenkinek jó horgászást és feszes zsínórt kívánok a számítógép és a TV képernyőjén keresztül is :)

Kedves Olvasó!

A vasárnapi horgászat, hát mit is írhatnék, nem pont úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Ha valahova elmegyek horgászni és ott nem sikerül halat fognom, de szépséget és halbőséget látok a vízben, akkor vissza szoktam térni és újra próbára teszem magamat. A vasárnapi peca után elhatároztam, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire én visszanézek erre a közeli tóra pergetni, hogy miért?

Órákon keresztül pergettem, szisztematikusan pásztáztam végig a két tavat, különféle twistereket, villantókat cserélgetve, de se csukát nem fogtam, se rablást nem láttam. Sajnos elég sok időm volt beszélgetni a helyi tagokkal, akik elmondták, hogy az állandó tagok létszáma nagyon lecsökkent az elmúlt években és ez bizony leginkább a kevés halnak a következménye. Többnyire pontyra horgászók üldögéltek hébe hóba a tóparton, elmondásuk szerint többször jártak már a tavon, különféle időszakokban és évszakokban, de csuka rablást nem igen láttak még.

Találkoztam kifejezetten csukára horgászó sporttárssal is, aki szebbnél szebb kárászokkal próbálta a nádas szélét vallatni, mindhiába. Egyetlen kapása sem volt, egyetlen halra utaló jelet nem látott.

Volt olyan tag, aki állította, hogy vannak csukák a vízben, biztos vagyok benne, hogy ez így is van, de valószínűsítem, hogy nincsenek sokan, vagy olyan okosak, hogy még jelét sem adják létezésüknek. :) ki tudja...

Kedves Olvasó!

November 6. szombat van, süt a nap, valami fantasztikus az idő odakint!

A tegnap délutánom, azzal telt, hogy végignéztem a www.horgasz-tavak.hu/ weboldalon (király kis honlap, ajánlom minden horgászvíz kereső figyelmébe!!!) található tavakat Pest megyében, mert elhatároztam, hogy a holnapi napot, vasárnap, horgászattal töltöm, csak a "célvíz"-ről még döntenem kellett. No, nem azért tart olyan sok időbe kiválasztanom a tavat, mert nincs miből válogatni, hanem mert kifejezettem a sporthorgász tavakat keresem, azaz az olyanokat, ahol kapható sporthorgászjegy. Óriási örömmel tölt el, hogy véleményem szerint egyre több horgászvíz ajánlja fel a sporthorgász jegyeket, azaz egy jóval kedvezőbb jegyért (kb. 1500Ft) horgászhatsz a tavon a nappali órákban, de a halat fényképezés után, kíméletesen vissza kell engedni a vízbe.

Sok-sok keresgélés után sikerült találnom egy olyan tavat Isaszegen (Isaszegi Horgász Egyesület) isaszegihorgaszto.5mp.eu/web.php  , ahol a sporthorgászjegy opció mellett, ráadásul a ragadozókra való pergetést is engedélyezik.

Megvan a tó, megvan a sporthorgászjegy, holnap indulhat a nagy bevetés!

A tapasztalatokról természetesen beszámolok, ha érdekel, tarts velem!

Sporthorgászi üdvözlettel:

Doricarp :)

Kedves Olvasó!

Annyit elöljáróban elárulnék az október 24.-én, Robinson szigeteken megrendezésre került pergető verseny beszámolójából, hogy az első helyet kimagasló eredménnyel Gégény Viktor nyerte, tessék kapaszkodni, 21 db csukát fogott öt óra alatt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Viktor mellett, számos Profi versenyző vett még részt (Taki, Fürtös,... és ha folytatom, akkor betelik az oldal és a blog is, így inkább nem írom tovább :) az említett versenyen, de mivel most lehetőség adódik, a Haldórádónak hála, Viktor profi technikáját és az általa alkalmazott csalikat iszonyat közelről, percről percre, akár többször is lejátszva megfigyelni, szeretném megosztani ezt a vizuális élményt, Minden kedves érdeklődővel!!!

Íme: www.haldorado.hu/articles.php

Minden kedves Olvasónak örömteli videózást és hasonlóan nagy "krokodilt" kívánok a horgára, mint amilyet Viktor akasztott a kisfilmben :)

Kedves Olvasó!

Aki lemaradt arról, hogy elolvassa az Eurohorgász magazin októberi számában megjelenő nyári horgászkalandomat, az most itt a blogon megteheti.

Az élménybeszámoló két részből áll. A második, egyben befejző rész,  az Eurohorgász magazin NOVEMBERI számában megtalálható.

Nagyon jó olvasgatást kívánok mind a blogon, mind az európai horgászok magazinjában!!! :)

Erős pontyok, új barátok   1.rész

 A naptár 2010. július 4-ét mutat. Már, több mint egy esztendeje dédelgetek egy horgászálmot, mely a mai napon, mikor a pecacsomagokkal zsúfolt személygépkocsink leparkol a tó partján, végre valósággá válik.

Életemben most látom először ezt a „Gyöngyszemet”, de meseszép fekvése, nádasokkal szegélyezett partja azonnal megbabonáz.

Délután 2 óra van, tikkasztó hőség, a stégen állva rendkívüli érzés vesz hatalmába, a horgászat izgalmakkal, reményekkel teli érzése, olyan ez, mint mikor a gyermek nagyon várja már, hogy beléphessen a vidámpark kapuján, és kezdetét vegye egy véget nem érő kalandsorozat.

Pontytanyák nyomában

Édesapám a dőlőbójákkal, én pedig, a szerelékekkel kezdek foglalatoskodni. Ezeket követi a motor és a radar beüzemelése.

 Az órámra tekintek mikor csónakunk először vizet ér, negyed négy, „szép munka volt Apuci, jól állunk”, állapítom meg és szememet a radar képernyőjére szegezem.

TIPP: A többnapos horgásztúra sikere nagyban függ a jó helyválasztástól. Érdemes feltérképezni a meghorgászandó víz mederszerkezetét (iszapos, kemény, kagylóval borított, köves, homokos stb.). Átpásztázhatjuk a területet, ha van, radarral vagy valami hosszú csőre erősített kaparó eszközzel.

Keressünk padkákat, töréseket, akadókat, melyek nagy valószínűséggel pontytanyák helyszínei.

 Körülbelül 100-120 méterre, a stéggel pont szemben, sikerül rátalálni egy kemény aljzatú területre, ide helyezzük le főbójánkat. Tovább keresgélve, a parttól mintegy 80 méterre, főbójánktól balra rábukkanunk egy negyven centiméteres, illetve 60 méter távolságban, főbójánktól jobbra, egy kisebb törésre.  

Bal oldali bójánkhoz főzött kendermagot, maros mix XXL ponty névre hallgató 12 mm-es  pelletet etetünk és haldorádó „nagy ponty” 12 mm-es pelletet csalizunk, a középsőhöz 20 mm-es hallibut bojlit, míg az utolsóhoz főzött kukoricát szórunk és haldorádó „nagy amur” hibrid puha-pelletet fűzünk a hajszálelőkére.

TIPP: A kukoricát beszerezhetjük takarmányboltban, amit aztán bő vízben átmosunk, 48 órát ázni hagyunk, majd pár óra alatt készre főzünk. Ha az áztatás és főzés fázisát kihagyjuk, ne lepődjünk meg, hogy a lassan emészthető sárga szemeket beporszívózó bajszos barátaink horgásztúránk végéig többet már nem is látogatják bójázott helyünket. Ugyanis hamar megtelnek a szárazkukoricával és napokig tart, míg megemésztik azt.

TIPP: Az etetett területtől, legalább 6-10 méteres távolságba tegyük le végszerelékünket, így az etetésre hirtelen ráúszó kisebb testű halakkal szemben, esélyünk van egy-egy nagyobb termetű pikkelyes megfogására.

 Nemcsak hal akadhat a horgunkra… :)

Egy horgásztúra során az ember ha szerencsés, csodás tájakat lát, egészséges vízen horgászik, gyönyörű halakat tart a kezében, tiszta levegőt szív, és ami számomra az egyik legkedvesebb, hogy szimpatikus horgásztársakra/barátokra tesz szert.

Hamar kiderül, hogy mostani túránk során is nagyon jó szomszédságban sikerül sátrat vernünk. Ugyanis, amíg horgásztársammal a csónakban üldögélünk és etetünk, jobboldali kapásjelzőnk a stégen már muzsikálni is kezd. „No, meg vagyunk mi lőve, kacagnak rajtunk a halak” mondom, de szerencsénkre, ebben a pillanatban, a két nagyon szimpatikus szomszéd horgásztárs közül, az egyik már a botok mellett is terem, ezzel kezdetét veszi a horgász-barátság. Jókedvünket első, 3,92 kg-os pontyunk lefényképezésével koronázzuk meg. Bíztató kezdet!

Estig még két 2-4 kg közötti ponty és három darab 35-41 cm közötti óriás dévér jelentkezik be egy fotózás erejéig, s mivel kapásjelzőink aludni térnek, szomszédainkkal való esti sztorizgatás után, így teszünk mi is.

 Jönnek a nagyobbak

Reggel fél ötkor dupla nagy ponty pelletet fűzünk fel, hátha ezzel kedvét szegjük a „bébiknek”, de két további törpe-bajszos fogását követően, rá kell jönnünk, itt egyedül a csali váltás segít. Mivel az időjárás közben borongóssá, nyomottá válik, a szél, pedig erőre kap, választásunk Pelzer sushi pelletjére esik.

TIPP: Nyáron, ha az időjárás nyomott, vihar közeleg, érdemes megpróbálni az egyik botra a sushi pelletet, sok kedves kapást hozhat nekünk.

 A sushi sikeresnek bizonyul, reggel 9 órakor bal oldali botunk swingere, úgy vágódik le a zsinórról, hogy öröm nézni. Villámként vetem magam az orsóhoz, bevágok. „Ez igen! Apa gyere, itt a hal.”

A bot karikába hajlik, az orsó muzsikál, micsoda érzés!!! Hatalmas erő van az uszonyosban, karomban szinte ég az izom, ennél hatékonyabb reggeli tornát nem is kívánhatnék. J

Nemes ellenfelem 7,2 kg-ot nyom a mérleg alatt, szép egészséges töves, hatalmas szájjal, nem is csoda, hogy simán felszippantotta a 16mmeres csalit.

TIPP: Minden fárasztást követően érdemes ellenőrizni a zsinór minőségét (az utolsó 4-5 métert). Az elfáradt rész, vagy szemmel látható (magától összepödrődik) vagy kezünkkel végigsimítva kitapintható. Damilunk elgyengült részét vágjuk le, szereljünk újra, a következő pocakosra várva.

 Gyorsan újrahúzzuk bal oldali bójánkoz a csalit és ráetetünk 10 szem maros mix pelletet. Fél óra telhet el, mikor dezsávű érzés kerít hatalmába, ugyanis megismétlődik az előbbi kapás, a különbség csupán annyi, hogy pikkelyes barátunk most 5,88 kg-ot nyom a digitális mérleg kijelzőjén. „Már megérte csalit cserélni”, mondom és a fényképező gép felé fordítom a csodálatos pontyot.

Bízom benne, hogy „zöldhullámban” vagyunk, hogy a két szép kapást majd újabb követi, de pár óra némaság után rá kell jönnöm, nem így van.

Általában az időjárás változás halat hoz, de most oly annyira felerősödik a szél, hogy nem hogy hal nem jön, de még a szerelék újrahúzása is komoly gondot jelent. Szerencsére horgásztársam, a Balaton vizének fergeteges tarajain edződött, így szélvihar ide vagy oda, most is Popej módjára evez befelé a tajtékos hullámok tetején, lehetővé téve horgászatunk folytatását (pedig ebédre spenót helyett csak lencse dukált :).

Tanulni sosem szégyen…

Közeleg az este, sajnos az egész napot sikerül kapás nélkül átvészelnünk, de a jó hír, hogy a szél fáradni látszik, 18 órára szinte teljesen alább hagy. Mintha erre vártak volna a pontyok is, 18:35 perckor egy ereje tejében lévő kerekszájú szippantja fel a hallibut 20 mm-es bojlit.

Korábbi horgászataimon azt érzékeltem, hogy a legnagyobb küzdelmet mindig a 4-8 kg közötti pikkelyesekkel kell megvívni. Ezt a tapasztalatot a mai napon fogott halak tovább erősítették bennem. Már több, mint negyed óra telt el, de nehéz lenne megmondani, hogy a megakasztott vagy a megakasztó a fáradtabb. Amint megpróbálom felfelé húzni, hogy meglevegőztessem, mindjobban ellenáll és újabb métereket húz le a dobról. Szerencsémre, a már korábban említett szomszédaim tízen éve űzik a bojlizást és nagy tapasztalattal rendelkeznek a versenyhorgászat terén is, így hamar ellátnak a következő tanácsokkal (utólag is köszönet érte!):

TIPP: A fárasztást, mikor a hal már a stég közelében van, mindig szigorúan nagy zászlóval hajtsuk végre, állítsuk be jól a féket, és fokozatosan emeljük a botot a magasba. Ekkor kezd dolgozni a bojlis bot, és fáradni az uszonyos. Ha azt tapasztaljuk, hogy ellenfelünk nem akar felfelé úszni, ne erőltessük, inkább rakjuk a bot spiccét közvetlenül a vízbe és próbáljuk meg oldalirányba húzni azt. A halak gyakorta hajlandóak oldalra úszni, mint hirtelen felfelé a fény felé.

 A tanácsokat megfogadván, sikerül pontymatracra fektetnünk a bivaly erős tövest, bár még most, a fárasztás után 10 perccel is, többször beleremeg a kezem a nagy küzdelembe.

Kapásszünetre való tekintettel, az este további része pótcselekvésekkel: vacsorakészítéssel és az eddigi kalandok átbeszélésével telik.

Ekkor nem is sejtjük, hogy a túra legizgalmasabb napja még hátra van!!!

Az Eurohorgász magazin NOVEMBERI számában olvasható a 2. rész, melyből  megtudhatjuk a horgásztó nevét és az általunk fogott legnagyobb hal súlyát.

Addig is kalandokban gazdag horgászatot és feszes zsinórt kívánok minden kedves Olvasónak!

Kedves Olvasó!

Október 24-én megszervezésre került a Daiwa-Eurohorgász Parti Pergető Kupa harmadik, egyben zárófordulója. Hogy milyen volt???????????? Egyszerűen fantasztikus, az öt órás verseny alatt több, mint 400 halat fogtunk (63 pecás)!!!!!! No és a hangulat?? Király!

Van egy fantasztikus hírem, az Eurohorgász főszerkesztője (Békési János) felajánlotta, hogy a versenyről írt élménybeszámolómat megjelenteti a 2010. december havi Eurohorgász magazinban. Micsoda megtiszteltetés!!! Amint a cikk megjelenik, azonnal publikálom én is itt a blogon.

December 1-jén érkezik a cikk, be ready, addig is egy fotót csatolok a versenyről, kedvcsinálóként.